Ahol nem ünnep a karácsony

Tél volt, épp havazott. Jól felöltöztünk és lezártuk az utazó táskáinkat. Beültünk az autóba és kimentünk a repülőtérre.

Nagyon izgatottak voltunk, hisz még sose repültünk ezelőtt. Mindenki bekapott egy rágót és rágcsálni kezdtük, hogy amikor a levegőbe emelkedik a gépmadár, ne duguljon be a fülünk. Nagyon érdekes volt. Ahogy emelkedtünk egyre magasabbra, az alattunk elterülő emberek, házak, fák egyre kisebbek lettek. Már csak a szántóföldeket, tavakat, folyókat láttuk, aztán már csak a felhőket. Aztán egy idő múlva landolni, ereszkedni kezdett a gép. Mindenki bekapott egy rágót és rágcsálni kezdtük, hogy amikor ereszkedik le a gépmadár, ne duguljon be a fülünk. Ahogy ereszkedtünk egyre lejjebb, egy tengert láttunk alattunk, aztán a parton hófehér házakat és pálmafákat. Aztán egyszer csak megérkeztünk. A csomagokkal beszálltunk a buszba és kiléptünk egy másik földrészre, egy másik kontinensre. Ahogy kiértünk a repülőtérről egy nagy busz várt minket, ami elvitt bennünket a szállásra. Egy nagyon díszes szállodába érkeztünk. A falak, a pillérek és a kupolák is nagyon ékesen voltak díszítve. Némely fal csodálatos festést kapott és az üvegek ablakai is színesen csillogtak. Emberi alakok sehol se voltak. Kívül és belül színes mázas csempék, faragott, megmintázott kőburkolatok, boltívek díszítették. Nagyon érdekes volt. Nagy, tágas és nyugalmat árasztott. Apukám azonnal észrevette, hogy tátott szájjal figyelem ezt a meseszép épületet és mesélni kezdett. Érdeklődéssel hallgattam. – Ebben az országban régen berber nép élt, ahogy nálunk is a magyar. Aztán jöttek a háborúk. Nagyon megtetszett az ország először a rómaiaknak, aztán az araboknak. Az arabok bevezették az iszlám vallást. Aztán a berber nép megtanulta a nyelvüket és elsajátította a kultúrájukat, mert muszáj volt. Aztán jöttek a spanyolok, a törökök és a franciák. Mindegyik megszerette volna szerezni ezt a szép országot. Aztán sok- sok év múlva sikerült kivívni a függetlenségüket és elhagyták az országot a franciák is. Újra szabad ország lett. Ezért van ebben az országban annyi különlegesség. Náluk nem templom van, hanem mecset, ahol imádkozhatnak az emberek. Hosszú fehér ruhát hordanak az iszlám hívő férfiak ilyenkor. – Mi volt ez a hang?- kérdeztem. – Ez a Minaretből szólt. Harangszóval hívják imára naponta ötször a hívő embereket. Akik persze nem tudnak elmenni, mert mondjuk, dolgoznak, vagy betegek, otthon is imádkozhatnak egy külön szőnyegen. – De érdekes! – A mamám is gyakran imádkozott otthon. Egy kép volt a falon, Máriát ábrázolta. Előtte imádkozott. – Igen, jól emlékszel. – A nőkön mi ez a ruha? – Az a neve, hogy hidzsáb. Mohamed próféta korában ilyet viseltek a zsidóasszonyok és a keresztények is. De már nem mindenki hordja. Vannak, akik ugyanúgy öltöznek, mint mi. – Kik azok a zsidók? – Az is egy vallás, egy közösség, úgy, mint az iszlám, a keresztény, vagy más egyéb. Sokféle vallás és sokféle etnikum, sokféle nép létezik. Mindegyik más és más. A zsidó vallás a világ egyik legrégibb és legelterjedtebb vallása. Jézus Betlehemben született. A zsidók királyának is hívták. De egyelőre elég ennyi érdekesség! Most pakoljuk ki a csomagunkat és menjünk egyet sétálni. – Rendben!- egyeztem bele, pedig úgy hallgattam volna még. Nagyon izgalmas volt, amit apa mesélt. – Csak még egy kérdés: Itt ünneplik a Karácsonyt? – Nem, itt nem ünneplik a karácsonyt!- mondta édesapa. Kipakoltuk a csomagjainkat és sétálni indultunk. Keskeny kis sikátorok közt haladtunk, emelkedőkön és lejtőkön, a járdán, aztán kiértünk a tengerpartra. Hatalmas volt a tenger. Olyan volt, mint nálunk a Balaton, csak sokkal nagyobb. A hajók is sokkal nagyobbak voltak, mint nálunk. A víz fölött sirályok köröztek, mint nálunk. Kellemes volt az idő, hiába tél volt. Ahogy mentünk visszafelé a szállás felé, férfiak és fiúk árulták a piaci portékákat. Nagyon szép és egészséges gyümölcsök roskadoztak, a másik pulton mindenféle fűszer. Nagyon finom volt az illatuk. Többet is vettünk belőle. Voltak halak, rákok is jégdarabok közé téve egy másik standon. Nagyon érdekes volt. Az eladók is nagyon közvetlenek, barátságosak voltak. Aztán elmentünk egy parkba. Hát az valami meseszép volt! Mintha a dzsungelben jártunk volna. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Leültem egy padra és csak néztem és néztem tátott szájjal. Aztán megérkeztünk a szállodába, ahol már vártak minket a vacsorával. Bármit választhattunk. Úgyhogy mindent megkóstoltunk, ami eddig számunkra ismeretlen volt. Nagyon finom volt mindegyik. Evés után gyümölcsöket ettünk, mert itt az volt a szokás, hogy leves és fő étel után gyümölcsöt kínáltak. Később különleges teát és süteményt kaptunk. Mennyei volt az íze! Aztán visszamentünk a szobába, letusoltunk és lefeküdtünk aludni.

Anyuci még elkezdett nekem egy mesét mondani, de nem is emlékszem miről szólt, mert pillanatok alatt mély álomba szenderültem.