Én csak emberként szeretnék élni!

"Ne vezessenek félre titeket,
szeretett testvéreim! Minden
jó adomány és minden tökéletes
ajándék felülről való, az égi vilá-
gosság Atyjától jön alá, aki nem
változik, mint az elmozduló árnyék."

/Jakab 1:16,17/

"Akkor Jézus ezt mondta a tanítvá-
nyainak: " Ha valaki utánam akar
jönni, tagadja meg magát, vegye
fel a kínoszlopát, és állandóan
kövessen engem. Mert aki meg
akarja menteni az életét, el fogja
veszíteni azt, aki azonban elveszíti
az életét énértem, meg fogja
menteni azt."

/Máté 16:24, 25/

Én csak emberként akartam élni,
aki nem több a többi embernél,
csak szeretni mindent önfeledten,
amit lehet, s szabad, s mi bennem él.

Megfogadva e szív valóságán,
nem önmagamért élve létemet,
elhintve szép tetteit a szónak,
vágyva annak jóságául mindent.

Én csak emberként akartam élni,
járva remények útján örökkön,
benne élni minden pillanatban,
mi messziről tör felém közelgőn.

Vigyázva tűrni minden tűrhetőt,
s azt is, ami nem, mi a mindenért
lehet mindenem, végtelenbe hitt
valóságomul, reményeimért.

Én csak emberként akartam élni
szeretetet adva mindenkinek,
vágyaimba írva ezen érzés,
s tettein nem tartozni senkinek.

E létezés minden emberért van,
s minden létezőért akaratul
Jehova Istentől, odafentről,
ami élet mind tőle aláhull.

Én csak emberként akarok élni,
nem önmagam valósulásaként,
Krisztus jelleméhez formálódni,
magamat megtagadni Istenért.

Élve őérte szívem reményén,
szeretve járni azon az úton,
melyen járt a Jézus tanúságul,
kit követek, s magam előtt látom.

Én csak emberként szeretnék élni
e szív vágyaiul, mint egy olyan,
akiben létezésem lényege:
lenni e reményemért komolyan.

Lassan már mindenemet feladtam,
amim volt, ki megtanultam félni
Istent, s őérte és magamért is-
én csak emberként szeretnék élni.