A suszter álma

A május ontja illatát,
körötte mind az orgonák
kibontva lengenek,
a szél a parti fák között
a tó vizére tükrözött
bogárrajon nevet.

Ma végre minden oly vidám,
a suszterünk a kaptafán
kopogja dallamát
a lágy tavasznak egyre csak,
s amint a görbe szegre csap,
agyán remény fut át.

Idénre kell a jó cipő,
virul megint a szép jövő,
kenyérre telni fog,
a májuséji orgonák
alatt csak álmodik tovább,
s kezére nyál csorog.