A huszadik század ötvenes éveiben mi hogy úgy mond' közepes jólétben éltünk Budatétényben az akkori viszonyokhoz képest. Ekkor uralkodott a közéletben a legnagyobb súllyal a politikai személyi kultusz. Rákosi Mátyás volt akkor a Magyar Dolgozók Pártja főtitikára és ebben a tisztségében hazánk legfőbb irányítója is. Valamint ekkor a külhoni országok között leginkább a mára már csak történelmi ténnyé változott Szovjetúniót kellett dícsérni természetesen a ,,mindenható" Rákosin kívül. Egyik nap hazatérvén az iskolából édesapám gondterhelten nézett rám és egy kérdéssel fogadott:
– Na, ma mit tanultatok az iskolában?
– Hát azt, – húztam ki magamat büszkén – hogy ,,Rákosi Mátyás elvtárs a mi jóságos apánk!"
Édesapám sóhajtott egy nagyot és így felelt:
– Ha Rákosi Mátyás elvtárs a te jóságos apád, akkor etessen, itasson és ruházzon téged Ő!
Ezeknek a szavaknak az értelmét csak később fogtam fel helyesen. Azaz nem az az igazi szülő, aki azt akár reklámból is hangoztatja, hanem az, aki úgy is él!
Pecás
2 hozzászólás
Az ilyen kijelentés veszélyes lehetett akkoriban…és talán érdemes lett volna az értelmét elmagyarázni egy iskolás gyereknek. Te viszont jól megírtad.
Kedves Arthemis! Az lett volna igazán káros feltételezve és tartva attól, hogy a gyerek meggondolatlanul, vagy akár véletlenül (is) esetleg nem megfelelő helyen és körülmények között elszólhatja magát és ez akkor igen komoly következményekkel járt!
Pecás