Végre újra rigófüttyre ébredtem,
kellemes volt, ilyet régen éreztem.
Dalolt, dalolt teli torokból fújta,
tavaszt csalogatta újra, meg újra.
Egyszer csak kinyújtózott a hóvirág,
aztán a krókuszok: sárgák és lilák.
Elmosolyodtam. Oly kedvesek voltak,
szívembe reményt, melegséget hoztak.
Szellő hegedült, de még milyen szépen,
felkeltették a gyengéd, hamvas fények.
Viruló sugár vele táncra perdült,
hosszú szempillája kacéran rezdült.
Kéményemre szállt a megfáradt gólya:
megérkeztem – vígan, gondtalan mondta.
Bensőséges kelepelésre ébredtem,
jóleső volt, ilyet régen éreztem.
8 hozzászólás
Szépen megírt,hangulatos vers.
Szeretettel olvasták Zsu
Köszönöm szépen kedves Susanne.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Nagyon szép!
Szinte az egészet lehetne idézni!
"Egyszer csak kinyújtózott a hóvirág,
aztán a krókuszok: sárgák és lilák."
és és és
Szeretettel gratulálok:salor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid:
Zsuzsa
Üde, igazi tavaszcsalogató vers.
Tetszik. Poeton is olvaslak.
Szeretettel.
László
De jó!
Köszönöm szépen! 🙂
Jó egészséget, szép estét kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Kedvenc madaram a sárgarigó, gyermekkorom
gyönyörű emlékei kötődnek hozzá. Boldog lehetsz
ha már ily' korán hallottad fütyülni! Én a mai napig
nem tudok betelni vele, pedig már nem vagyok túl
fiatal.
Versed a tavasz szárnybontogatásával szépséggel,
s lágy érzésekkel tárul elénk.
Felénk ennek ellenére még elég hideg van a mai
nappal, de tavaszodik egyre inkább.
Kívánok sok szépet és jót a mindennapokhoz!
Szép versedhez szívből gratulálok!
Szeretettel: Zoli Kaposvárról:)
Köszönöm szépen hogy nálam jártál , a jókívánságot és kedves szavaid.
Szép estét és jó egészséget kívánok:
Zsuzsa