Gyermekkor

A gyermek cipője kacsaláb,
nem érdekli, megy tovább.
Pocsolyába, sárba dagonyáz,
mesebeli homokvárat formáz.

Zöld fűben vidáman hempereg,
nem számít ha eső csepereg.
Kavicsokat gyűjt tenyerébe,
jól megsuhintja tó tükrébe.

Barátokkal bújócskát játszik,
a diófatetejére is felmászik.
Számára lehetetlen még nincs,
élményekben gazdagodni kincs.

Nem fáj egy, – két horzsolás,
mikor bunkert épít, árkot ás.
Az idő néki örökös végtelen,
álomvilág repíti képzeletben.