A suttogó jegenyék közt csupán léptem kopog.
Érzem a végtelen, édes méz illatát.
Örök szép szerelmem, hatalmas rónaság.
Hát újra itt vagyok, hogy lelkemmel megcsókoljalak,
s a harsogó pacsirták, csak nekem daloljanak.
Az álmos fűszálak harmatcseppjei,
szívem csendes sóhajának könnyei.
Hol e selymes rét kócos virágfövenyén,
még együtt rohant velem sok fényes remény.
Itt, ott, földre hullott álmaimba botlom.
Már csak a szél zenél, egy rozsdád kolompon.
Messze a táj felett, az ég szemhéja felreped,
a sápadt felhők szürke teste kissé megremeg,
bíbor fátylat szül az ébredő horizont,
mit a nyújtózó kikelet lassan kibont.
A lehulló fényözön érzem, belém karol,
és szállunk suhanva, kéz a kézben, valahol,
ahol összeolvad a múlt, jövő, jelen,
s e boldog pillanat itt marad velem.
Sándor Gyula
16 hozzászólás
Nagyon szép emlékezés a versed. Szépek a képeid. Gratulálok: Colhicum
Sokat jelentettek számomra, az alföldön töltött évek. örülök, hogy olvastad.
Gyula
Kedves Gyula!
Olvastam néhány szép versedet. Amikor a Hajnal a pusztán címűhöz értem, Petőfi Alföld c. költeménye jutott eszembe, ahogyan ő is megénekelte a síkság iránti szeretetét. Még most is gyakran idézem sorait.
Tetszik, ahogyan Te is igazán szép, rímelve összecsengő sorokba szedtek az Alföld iránti érzelmeidet.
Versek tekintetében a hagyományos versformákat szeretem, nem azokat, amelyeknek csak a formája vers (vagy még az se), de tartalma próza,
Tetszett a versed. Gratulálok munkáidhoz.
Kedves Kata
Nagyon örülök a látogatásodna, és sokat jelent számomra a véleményed. Köszönöm, hogy benéztél hozzám. Betettem egy önéletrajzi részletet tegnap. Ha nem túl nagy kérés, akkor szeretném, ha elolvasnád, és elmondanád, hogy irodalmi szempontból milyennek tartod. Címe: Egy darabka éden. Előre is köszönöm.
Üdvözlettel
Gyula
Kedves Gyula! Ez nagyon megfogott:Itt, ott földre hullott álmaimba botlom.
Már csak a szél zenél egy rozsdás kolompon. És még sorolhatnám. Szép! Gratulálok! Katalin
Kedves katika. Nagyon köszönöm, hogy megint benéztél hozzám. Mostanában reggel 5-től este 11 ig dolgozom, mellette írok is, egy regényújság számára. Ezért szinte semmire sincs időm. Üdvözlettel
Gyula
Kedves Gyula,
valahányszor úgy érzem valami szépre, lelket gyönyörködtetőre vágyom, meglátogatlak itt, és többszázadszor is elolvasok egyet-kettőt a verseid közül…
Ilyenkor mindig feltöltődöm és újra gazdagnak érzem magam, úgy érzem tele vagyok gondolatokkal, ötletekkel.
Köszönöm ezt Neked, köszönöm a csodatévő gondolataid 🙂
Jodie
Kedves Jodie
Nekem pedig szavaid melegsége okoz mindig örömet. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Gyula
Üdvözletem!
Nagyon szép képekből komponáltál ide egy festményt 🙂
Viszont lenne pár megjegyzésem, persze csak szőrszálhasogatás…
Figyeltem, h követed a szótagszámokat…és ezért a második versszak első sora (egy szótaggal hosszabb) megtöri a hullámzást, talán a "hát" szócska nem kellene oda…
A "rozsdád kolompon" részt érdemes lenne javítani, mert szemet szúr (adatlapon a vers mellett a MÓD gombbal teheted ezt meg).
Az utolsó versszakot egy kicsit különállónak érzem, sajnos nem tudom megmondani, h miért…. ezért ezt csak tartsd magánvéleménynek 🙂
Összességében viszont nagyon jó vers, tetszik a hangulata és ahogy építkeznek a sorok egymásra….
Köszönöm az élményt!
medve voltam
Kedves Gyula!
Kevés ilyen szépséget lehet olvasni, mint a Te versed. Zenél, suhan, lágy és tiszta, érzelmekkel telített. Milyen jó lenne, ha csodás pillanatok mindig velünk maradnának, úgy ahogyan megírtad. Nekem még gyűjtenem kell ahhoz, hogy legyen mire visszaemlékeznem. Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodát!
Szeretettel: pipacs
Kedves Ilona
El sem tudod képzelni, mennyire jólesik már az is, ha valaki egyszerűen csak hozzámszól. Az élet valamiért elviselhetetlen súllyokkal pakolta meg mindennapjaimat. Már jó ideje komolyan úgy érzem, ezt nem leszek képes sokáig viselni. A sors kényszere folytán, szinte minden időmet munkával töltöm. Alvásra, csak napi 3-4 órám marad. Írni több mint 3 éve, egyetlen sort sem tudok, hiszen mikor tenném. Sokszor eszembe jut, valyon én adom fel előbb, vagy a szervezetem.
Nagyon köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel
Gyula
Szia amazonasz!
Egyszeruen csodalatos ez a dallamos ,lagy erzes amit a versed kelt. Ebben a cseppet sem lagy es dallamos vilagban. Egy sziget ahol megpihen az ember ha olvassa.Koszonom.
Szeretettel:messina
Kedves Messzina
Először is köszönöm a látogatásodat, és a kedves szavaidat. Tudod, amikor írok úgy érzem, minden alkalommal a papírra cseppen a lelkemből egy egy apró darab, és észrevétlenül szétoszlik a sorok között. Legyen szó versről, vagy prózáról. Sokszor az a különös érzés jár át, mintha kitárulkoznék a világ előtt. Eleinte ez egy kicsit megijesztett, de rájöttem, ha így kell lennie, hát legyen így, hiszen nagyon szeretek írni. Talán én is tudok adni a világnak valamit, ami emberi, ami felemeli a leket, mert szerintem szüksége van rá, hiszen az élet sajnos ma éppen ellenkezőleg rohan.
Szeretettel
Gyula
Kedves Messina
Először is köszönöm a látogatásodat, és a kedves szavaidat. Tudod, amikor írok úgy érzem, minden alkalommal a papírra cseppen a lelkemből egy egy apró darab, és észrevétlenül szétoszlik a sorok között. Legyen szó versről, vagy prózáról. Sokszor az a különös érzés jár át, mintha kitárulkoznék a világ előtt. Eleinte ez egy kicsit megijesztett, de rájöttem, ha így kell lennie, hát legyen így, hiszen nagyon szeretek írni. Talán én is tudok adni a világnak valamit, ami emberi, ami felemeli a leket, mert szerintem szüksége van rá, hiszen az élet sajnos ma éppen ellenkezőleg rohan.
Szeretettel
Gyula
Nagyon szép vers, Juhász Gyula jut eszembe róla, a druszád. Pedig Petőfi rónájára is gondolhatnék.A boldog pillanatok hozzákötnek egy tájhoz egész életünkben, és az Alföld szépségeit értő szem észreveszi az üresnek tűnő pusztában is.
Kedves Irén
Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy ilyen kiválóságokhoz hasonlítottad az írásomat. Gyermekkorom sajnos nem bővelkedett boldog pillanatokban. Ezt a "Ne asírj kicsim ne sírj" valamint az "Egy darabka éden" című novelláimban próbáltam papírra vetni. Ám az a kevés öröm ami kijutott, mind az alföldhöz köthető. Budapesten születtem, de iskolás éveim idején, a nyári szünetekre mindig Kistelekre küldtek a keresztanyámhoz. Ott nem kellett attól tartanom, hogy minden nap megvernek, és a szeretetből is jutott néhány morzsa. Innen ered az alföld iránti őszinte vonzalmam.