Szilaj, zord motoros inkább otthon marad.
Kemény ember pedig, tudod te is magad,
csak hát otthon néha más dolga is akad.
Ilyenkor jön rá, hogy csöndes kicsi háza
a megálmodott háznak csupán gyönge váza.
Szépítgeti is, mert, amint azt cifrázza:
“csönd és munka őt soha meg nem alázza”.
Esőben nyomulni tényleg nem nagy élmény,
motoros barátunk meg nem egy vízi véglény:
nem nyomul egyedül, sem egy banda élén,
sem pediglen a motoroskonvoj szélén –
merthogy nagy esőben nincs konvoj, nincs banda,
mely az országútra vadul kiszakadna,
s a zápor vízfüggönyén alagutat hagyva
tempómámorának komoly hangot adna.
Egy ember van csupán, ismerem őt már rég,
kinek özönvízben is fő a sebesség,
ki le nem teszi motrát, szakadjon bár az ég –
és hogy ki az, azt magad nem tudhatod még.
Ki ez a fickó, kit így vonz a nedves lég?
Én vagyok!, kinek lelke örök tűzben ég!