Ím, hát eljött a nap, az esküvő napja.
Vőlegényünk immár aráját megkapta.
Engem fogadott fel a lyány atyja, s anyja,
ezt a szép eseményt magasztaljam nagyra.
Tisztelt nászi népség! Nézzék a menyasszonyt!
Gömbölyű menyecske lesz, azt most megmondom.
Nem fog viháncolni, amint lyány korában,
hordja haza urát majd a taligában.
Mángorlót is majdan vitézül forgatja,
de nem mikor ruhát mos a friss patakba'!
Nekem persze mindegy, angyal lesz, vagy banya,
látott cifrábbat is ez az öreg tanya!
Ámde ne menjünk ily messze a dologba,
egyelőre most még finom a puliszka!
Nézzük a vőlegényt! Pántlikás kalapja
úgy áll rajta, mint a tehénen a gatya.
Meg ne botránkozzon senki fia itten,
hiszen csak viccelek, mert gatyája nincsen.
Finom pantallója az viszont van neki,
bokalengő, s alul virít a fuszekli.
Mondom, viccelek csak! Nem komolyan venni!
Nem akarok itten ünneprontó lenni!
Láthatja mindenki, mily szép az ifjú pár.
Ki kételkedik, annak lyukasfazék jár.
Abból egyen levest, késsel és villával,
kóstoljon fokhagymát, piros tulipánnal.
És ha nem találja meg a tulipánját,
Nyalogassa le a tulipános ládát!