A kocsmában
kucsmában
ül Laci magában.
Előtte pecsenye:
két szaftos darab.
Harap…
s a szósz belőle
– menekülve előle-
a padlón landol.
A pincér is….
ki a folton taknyol
el…. Fel!
S már rohan tova.
Mögötte sajgó
tompora nyoma
a vendégekkel
körül övezett
kövezet porában.
Pohárban sincs hiány:
megannyi piás
– ha leszáll az est –
nem rest
útját erre venni.
Persze enni
mind elfelejt.
Így hát most pár
kopár gyomor
komor gazdája
Lacit nézi,
miként falja étkit.
Zsír csöppen,
nyál fröccsen,
s a közönség
felszisszen
az utolsó falatnál…
14 hozzászólás
Szia!
Nahát,- nő létemre kocsmáztam egyet.De jó volt meg kell hagyni.
Üdv:hova
Közel érzem versedet, mert én is szeretem a kocsma illatát,az italtól bódult kávéházak
esti vitáit.Tetszik a szerkesztés,a levezetés.Egy hálás téma ezyszerű-nagyszerű feldolgozása.
Gratu!
Köszönöm, hogy olvastátok 🙂
Nézzetek be máskor is!
medve
Van hangulata! Szinte láttam a kocsmapultot támasztó fickókat, és éreztem a szagát…
Nem csak szinte…. voltál is a helyen kelta néni, ahol a vers játszódik (Irish Pub) 🙂
Ez a vers fogadásból készült az egyik törzsvendégemnek, aki éppen ott ebédelt velem szemben…
Köszi, hogy itt jártál!
Szia!
Nah… hát szóval nem csak hírből ismerem az Irish Pub-ot… jómagam is tanyáztam ott néhanapján egy-egy fárasztó vizsga után (vagy előtt)… és ettem is, még mielőtt szó érné a ház elejét 😀
Épp mostanában gondoltam rá (mivel iszonyatos honvágyam van), hogy kéne már nosztalgiázni egyet a régi csapattal, a régi helyeken…
Elébe mentél, megkaptam! Nagyon hálás vagyok érte!
Apropó, a verset magát is értékelni kell: szerintem fantasztikus 🙂
Jodie
Kedve Jodie!
Bár én hetente-kéthetente járok haza, mégis hiányzik a régi társaság és helyek… Az ember nehezen tud elszakadni az otthonától, főleg, ha érzi a különbségeket (valld be, hogy te is akartál már nanukot enni vagy egy kis párkit horcsicával Magyarországon 🙂 a kofolát nem is említem!). A kocsmahangulat meg kifejezetten más, mint a csonka országban 😛
Köszönöm, hogy benéztél!
… az utolsó falatnál
önmagad maradtál
már nem is nyers
e kis vers…
🙂
Hanga
Kedves Medve!
A másik három versednél már reagáltam, hogy mennyire tetszik a munkád.
Írj még nagon-nagyon sokat!
Üdv: Kankalin
Köszönöm, hogy benéztetek hozzám!
Kedves Medve!
Jól ábrázoltad a kocsma hangulatát.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
Volt időm megfigyelni… elég sokat voltam kocsmában… pincérként. 🙂 (a fogyasztóként való jelenlétet most ne firtassuk)
Köszönöm, hogy benéztél hozzám!
Szikár életkép. Búfelejtő korgó gyomrok s egy szaftos szerecsés. Szemléletes.
Üdv, ÁE
Kedves Emil!
Köszönöm a tömör, ám frappáns összefoglalást.
Ez még a Romhányi-korszak munkája volt, erősen érződik rajta. 😊
További szép napot.