M eg szeretnélek ölelni végre
E zerévnyi távolság után.
G yémántragyogással
Ö rökéletűvé tenni téged,
L átni akarom feltámadásod
A nya és apa!
B ánatunk messzire száll majd
Á lmaink valóra válnak…
N em hagyhattam, hogy életünk
A zon a cérnaszálon lógjon,
T itokban pókhálót szőttem.
8 hozzászólás
Nagyon ötlestes az elrendezés és tetszenek a sorok! Gratula!
Kedves Titusz!
Köszönöm! Nemsokára felkerül egy hasonló elrendezésű, szintén szüleimnek íródott versike. Remélem az is tetszeni fog 🙂
Üdv, Jodie
A szülői szeretet… Csodálatos! Nagyon tetszik a szerkesztés. Nekem is van egy hasonló művem. De azt nem raktam fel…
Üdv!
Bámulatosan szép.
Egyszerűen csodálatos a költészeted.
Köteted van?
A versírást tanultad, vagy ösztönösen írsz?
Köszönöm, hogy olvashattam.
Tamás
Kedves Tamás!
Még mindig boldog vagyok, hogy ilyen szépeket írsz ide, a verseim alá 🙂
Nem tanultam sosem hasonlót, bár azt meg kell vallanom, hogy már gyermekként is szerettem a verseket, novellákat. Költögettem akkor is néhány gyermekverset, de mivel írni nem tudtam, feljegyzetlenül maradtak, ma meg már nem emlékszem rájuk.
Én köszönöm, hogy olvastad!
Köszönettel, Jodie
Engem is az elrendezés fogott meg. Nagyon ötletes. És a vers is szép lett.
Ilyen jellegű verset én is írtam már, de a tied tényleg nagyon klassz! Érzéki és igazán szép lett! Gratu!
Kedves Jodie!
Bárcsak tudnék ilyen szépet írni! és ezt nem féltékenységből mondom, hiszen:
Rajongok!