Dörgött és villámlott, dúlt a vihar,
Letépett ajtót, és fát kicsavart.
Lerombolt tetőt, és elvitt mit bírt,
Sóhajtva, nyögve, a szél csak úgy sírt.
Rombolt és pusztított az égi harc
Villámlás fénye az ablakba mart.
Rezgett és remegett minden mi élt,
Féltett, és reszketett mindenkiért.
Enyhült egy kissé, és lecsendesült,
Máris a szerszám előkerült,
Tisztított, hordott és rendet rakott,
Az ember egy újabb leckét kapott.
2005
3 hozzászólás
A vers egyszerű, de tetszik.
Ez is egy újabb ‘erősítés ill. bizonyíték’ arra, hogy a természetet nem lehet csak úgy megzabolázni, megszelídíteni.
A folyamat röviden, de végig vitted a versen és a befejezés és egyszerű, ám örök érvényű: ‘…egy újabb leckét kapott.’ Hisz az ember a hibáiból tanul.
Egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Szép vers!
igaziból nem tudok erre mit írni, azon kívül hogy tetszik. az első soránál azthittem a saját versem olvasom, nekem is így kezdödik, csak még nem raktam fel.