A boldogságnak nincs ajtaja.
Nem lehet belépni rajta.
Belülről érzed, hogy az vagy
Nincs HA, csak a most van.
Ott rejlik a nyíló virág illatában,
Egy kedves embernek a hangjában.
A templomok konduló harangjában,
A nagy városok hétköznapi zajában.
Ott van benne, a föld porában.
A kövek különböző formájában.
A szomjat oltó forrásban.
A lenyugvó nap izzásában.
Ott van a mosolyodban.
A fák, bokrok árnyékában.
A legördülő könnyed nyomában.
És titkon a szomorúságban
2 hozzászólás
Szép a versed, nagyon tetszik, szépen fejezi ki gondolataidat. Ellenben a címmel nem vagyok kibékülve. Az ilyen római számos sorozatcímeknél sokkal figyelemfelkeltőbbek és találóbbak a lényeget kifejező verscímek.
Kedves Alberth!
Eredeti címe a "Boldogság", de az olyan átlagos, de a múltkor írtam 2 gondolatos verset ami nem nagyon tetszett senkinek és sokan véleményezték, így arra gondoltam, hogy írok egyet ilyen címmel hátha meglátogatnak ugyanazok és most már tetszeni fog nekik.Lehet annyira nem tetszett a múltkori, hogy pont ezért nem jönnek elolvasni, hát ez nem jött be.:)Na,de sebaj te itt vagy és neked tetszett, köszönöm.Igazán jól esett.
Minden jót:Erika