Félreértés!
Ez minden vitánk fájó kezdete.
Nem értelek,
De engem vajon megértessz-e Te?
Próbálkozunk,
S mint minden ember, néha tévedünk.
Nézzük egymást,
Nem értjük, hol siklott ki életünk.
Véges vajon,
A folytonos veszekedés hete?
Megértő szót,
Feloldozást, szívünk remélhet-e?
Fegyverszünet,
Ha tétován megfogom kezed?
Megtaláljuk,
A hangot, mely egymáshoz elvezet?
Egy félmosoly,
Egy elfelejtet, kedves mozdulat.
Egy kedves szó,
Egy elsuttogott féltett gondolat.
Újult remény,
Az együtt töltött boldog délután,
Kibékülés,
Egy elhibázott, hosszú hét után!
(1994)
5 hozzászólás
Teljesen értem a mondandóját, versednek.Kár, hogy akiről szól, nem veszi az üzenetet!
„De engem vajon megértessz-e Te?” – ez nagyon rosszul hangzik…
a megértesz egy „sz”
ez a versed tetszik eddig azthiszem a legjobbanm bár még nem olvastam az összeset. és ha ezek után valaki nem békül és nem érti hogy szereted, akkor azthiszem a világ vége sem ébresztené rá…………..ha ez kicsit erős volt, akor mondom hogy csak az volt a lényege hogy hatásos a vers.
Szia!
Nagyon tetszett ez a versed. Valóban a “megszeretsz e” kicsit erőletetett, de a többi nagyon jó. Ezek után én békülnék veled. 🙂
Szia!
Ez a versed is nagyon jó!Nekem tetszik!
Szeretettel:Ági