A bús esőre jégverés
következett, a lelkem,
akárha volna benne kés,
nyüszítve sírt leverten,
cseresznyefám virágait
kevélyen elsodorta,
amit talált, pokolra vitt,
s tarolta szét orozva.
A jégeső hamar szaladt
tovább a szürkületben,
alig szemernyi pillanat
mögött elült, a kertem
sajogva fájja tetteit
e vad vihar szelének,
de már felülkerült a hit,
miként e csendes ének.
2 hozzászólás
Kedves Imre! Jó ritmusú vers! Sajnos az időjárás várhatóan lesz még durvább. Állítólag felerősödik az El Ni?o jelenség, ami sok bajt okoz a világban! Barátsággal. santiago
Kedves Imre!
“a lelkem,
akárha volna benne kés,
nyüszítve sírt leverten”
Remek sorok!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!