Megmentettél

Lezártam a múltam,
de összetört teljesen,
Meggyötört a testem,
de tovább menetel.
Hol boldoggá tett a szabadság,
ledobtam láncaim,
Hol szívem helyén a
sebet újra feltépdelik.
Majd jöttél Te,
s karjaidba zártál,
Megnyugtató szeretettel
engem ápoltál.
Éreztem a boldogság
ragyogó lendületét,
A szomorúság homályára
fényt vetítettél.
Jöttél, közeledtél hozzám,
míg szívem helyéhez nem értél,
S begyógyítottál minden sebet,
mitől dobogni is félt.
Köszönöm, hogy rám találtál,
s észrevettél engem,
Remélem majd viszonozhatom
a szépet, mit adtál nekem.