Azóta mennyi május elszaladt,
mióta bájos arcod elfoszolt,
ködébe fúlt a perc, a pillanat
szemem csalóka látomása volt.
A szél vajon milyen vidékre fújt,
van ott ki átölel szerelmesen,
ahol kies jövőre vált a múlt,
s ölelve tart a május éjeken?
Maradt-e mondd, belül szemernyi vágy
megannyi lázas éjszakánk után,
az ébredés vajon maradt-e lágy,
miként ölelkezéseink nyarán?
Vagy ott az árva lelked úgy sajog,
amint emitt az én szívem szokott?
2 hozzászólás
Kedves Imre!
Remek!
Szebbnél szebb nosztalgikus érzésekkel díszített írás!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm az elismerésed.
Barátsággal, Imre