Megpróbállak kizárni, kicsit távolabb tartani,
Ha túl közel engedlek, fájdalmam nem bírom takarni.
Akkor éget a hiányod, fullaszt a magány,
Eltűnik az arcomról az önfeledt boldogság.
De téged ez elszomorít, sehogy se jó ez így.
Távol tőlem se, és szomorúnak látni.
Pedig erőm nincs, megjátszott boldogsághoz,
Ezért hagyom kiülni arcomra fájó magányom.
Hogy távol tartsalak, többé, hogy tegyem?
Visszafordíthatatlanul beléd szerettem.
4 hozzászólás
“Hogy távol tartsalak, többé, hogy tegyem?
Visszafordíthatatlanul beléd szerettem.”
Szép szerelmes soraid tetszéssel olvastam. Ha kölcsönös, nincs is miért távol tartani.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm szépen.
Sajnos minél közelebb engedek valakit, annál fájóbb a hiánya.
Kedves Andrea!
“Pedig erőm nincs, megjátszott boldogsághoz,”
Ne is legyen!
Inkább az igazihoz!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kevesen tartanak ki rosszban, inkább csak a jóban. Ez az emberi hangulat terén is nagyon igaz. Elvárás lett a “mindig legyél vidám, minden szuper”.
Köszönöm.