Mikor pilleszárnyán tovatűnt a nappal,
s ezüsthajón belibegett az éj
akkor kopogtattál, és én
befogadtalak.
Mikor madárcsicsergéssel beköszönt a reggel,
s elröpült tőlünk a kéj
akkor útra keltél, és én
elengedtelek.
Elengedtelek
By Rozán Eszter
9 hozzászólás
Szép, kerek gondolat. Olyan, mint egy kis ékszer. Nagyon tetszett.
könnyed és kedves… szép a versszakok utolsó sorának ellentéte
apró hiba a beköszönt jelen ideje és talán az, hogy csak a magánhangzókat rímeltetted
üdw
Kedves Netelka!
Köszönöm!
Kedves Dreamwolf!
Köszönöm hozzászólásodat. A köszönt múlt idejű ige, a köszön múlt ideje. De igazad van, jelen időnek is értelmezhető.
Szia! Csodálatos vers, nekem nagyn tetszik.
Kedves Andika!
Köszönöm!
Rozália
Kedvesen fogadtad, s ugyanolyan kedvesen engedted el. Miért?
Szép a versed.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Hogy miért? Mert menni akart. Köszönöm a hozzászólásodat!
Szeretettel: Eszti
Róz' . . . te éj-virág, csak a napot kell "túlélned" s jön a hűsítő, hevítő éjjel.
Az életünk körkörös, mindig le kell mondanunk valamiről, ám mindig jön egy új dolog, amit beengedhetünk – ha mi is akarjuk.
A legjobbakat.