Álmot csúsztat az éjjel a párna alá. Beleborzong
mind, ki előtt feltárul az ösztöne. Fél, hisz
annyi a lélek bugyraiban megbújt gyönyör és kín.
Sok mindent cipelünk, tán hagyni is kellene végre
másnak a pálcatörést. Minek is vallatni magunkat?
Bűntelenül van-e ember? Vagy csak képzeli, hogy van?
6 hozzászólás
“Bűntelenül van-e ember? Vagy csak képzeli, hogy van?”
Kedves Kati!
A válaszom az rá, hogy nincs, de törekedni lehet és kell is rá.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Egyetértek veled.
Szeretettel: Kati
Különleges.
szeretettel: úéparti
Köszönöm.
Szeretettel: Kati
skandálom szomorúan…
Nem akarok senkit sem elszomorítani, dehát “Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”