még épp csak dereng
a víz felett sárga
és bíbor lebeg
nézem miként
vált az ébredés
tűnik a sötét
jő a lebegés
lágy szellő hátán
tűnik a feledés
éj poharából
egy álmot szőtt
kéj-pezsgőmámor
kócos tekintet
mögött éj bukik
belőle kivett
egy lomha kortyot
a pirkadat fény
és csalt napot
űzött éjszakát
élvezte kéjjel
a korty mámorát.
1 hozzászólás
Szia Marica!
Szépre festetted a napkeltét, érezni engedve az éjj leheletét…
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Evelin.