mely élet forrásává változott,
folyók vizében áztatott lenből
készített fehér gyolcsot áldozott.
Ősanyák kezét dicsérem azért
a fényért, mi benne most is lebeg;
egy ország jelene s büszke múltja,
zöld reményű búzatáblák felett.
A jövő is benne él, Nyugat és
Kelet összeér lenn Délvidéken,
s deltatorkolata eggyé olvad
A Fekete-tenger kék vizében.
1 hozzászólás
Szép vers, érződik belőle hazánk szeretete.