Egyedül érzem magam a világban
S zokogva fohászkodok Istenhez imában.
Küldj nekem valakit,
Aki megnyugtat megölel,
S éjszakákon át ölében ringat el.
Ki megtanít örülni, feledni
S csak egyet tud borzalmasan szeretni!
Mit kívánok lehetetlen
Ezért szívemet a földbe temetem.
Hasztalan kerestem kutattam,
Mégiscsak egy roncs maradtam.
De mivel soha nem hal meg a remény,
Bennem is tovább levén,
S az ég egy csillagot vetve felém
Meghozta szerencsém.
Hisz a föld befogadott
S végre először érzem hogy valaki vagyok!
Szívem hihetetlen mámorban ég
Beteljesült mit kívántam rég.
Ha nem is élek
Azért egy tanácsot adnék néked:
Egyedül vagy te is? Fel ne add a reményt!
Kérd a Mennyek Urát
Ő szívesen vezérel utad során,
S észrevetted?
Már nem is vagy egyedül igazán!
4 hozzászólás
Húha…nagyon hatásos, amit írtál, én a vers második részétől bele is borzongtam kicsit. Igen.A remény; mindent remél…
Megkapó, tartalmas verset hoztál, amihez csak gratulálni tudok.
Üdvözlettel: Adrienn
Köszönöm 🙂
Hát szeretném én is így érezni,hogy a Magasságos velem vsn a legnehezebb perceimben,de sajnos nem így van!
Egyedül a tollam és a papírom segít rajtam!
🙁
Hmm..értem..vannak ilyen perceim néha nekem is…