Dorina/4

Reggel el akarta mesélni Dalmának az esetet, de az asszony nehéz éjszakára hivatkozva arra kérte, hogy hagyja őt egy kicsit aludni és a beszélgetést halasszák későbbre.
Laci elkísérte Dorinát az iskolába, majd bement az irodába. Ki tudja, a kislány mit fantáziál, Dalmával egyébként sem felhőtlen a kapcsolatuk. Mikor hármasban voltak, újra elő akarta hozni a témát, amihez éppen csak hozzá akart kezdeni, mikor Dorina átvette tőle a szót. Anya, szeretném, ha nem veszekednél a papával, mert akkor rosszat álmodok.
– Mit álmodtál kicsim?
– Azt, hogy meghalt.
– Honnan veszel ilyen butaságot?
– Tőled hallottam, hogy meghalt az egyik kedves beteged.
– Dorka, már mondtam neked, hogy a kórházban nem mindenki gyógyul meg. Mi egészségesek vagyunk, hála Istennek, és ha rosszat álmodsz, akkor szóljál nyugodtan a papának, ha nem vagyok itthon.
– Szóltam.
Remélem, hogy megnyugtattad Dorinát? – tette fel a kérdést Dalma a férfinek. Nem szeretném, ha a közöttünk levő vitát éreztetnéd a gyerekkel. De, mama! Hogy mondhatsz ilyent! Persze, hogy megvigasztalt. Akkor jó, a jövő héten úgy is délelőttös leszek, ha valami bánt, velem is meg tudod beszélni.
Dorina évről-évre szebb lett. Osztályelső volt, mellette járt zongorára és külön nyelvórára is. Alig volt otthon és már kísérgetni sem kellett.
Egyik éjszaka odaszaladt Lacihoz és bebújt mellé az ágyba.
– Mi baj van Dorka? Miért jöttél ide?
– Rosszat álmodtam. (Szabályosan belebújt az „apjába”. Kis diónyi mellecskéit a férfi mellére szorította, nyakát pedig úgy fonta össze karjaival, mint egykor az anyja.)
– Milyen jó meleg vagy – mondta. Hadd maradjak egy kicsit melletted!
– Dorka egy nagylány már nem fekszik az apukája ágyába, menj szépen vissza a szobádba!
– Már nem szeretsz?- kérdezte sírva a kislány.
– Tudod, hogy szeretlek, de a mamához se bújsz már oda éjjel, nincs igazam?
– A mama más, hozzád jobb odabújni, te erős vagy, melletted biztonságban érzem magam.
– Biztonságban vagy a szobádban is, menj szépen vissza!
Laci úgy gondolta, hogy meg kell beszélni Dalmával ezeket a „rosszat álmodtam” odabújásokat. Aztán, attól tartott, hogy Dalma talán félre érti őt. Jobb, ha Dorina mondja el neki.
Az eset után nem sokkal, mikor Dalma éjszakás volt, Dorina ismét átjött hozzá. Ezúttal nem bújt az ágyba csak állt és kétségbe volt esve. Mi baj van már megint?- kérdezte Laci. Vérzek alul, segíts papi!
Ezek szerint nagylány lett. Nem értem, Dalma ápolónő, nem beszélt vele ezekről a dolgokról?
Most ő mit csináljon vele? Felhívom telefonon és adom neki Dorinát, beszélje meg az anyjával. A kolléganő azt mondta, hogy Dalma a műtőben segédkezik, nem tudja adni, de az üzenetet, hogy Laci kereste, átadja. Addig nem várhatunk, gondolta a férfi. Szerencsére talált betétet Dalma szekrényében, abból adott egyet Dorkának és csak annyit mondott, hogy reggel beszélje meg az édesanyjával a dolgot. Nem halok meg addig?- kérdezte a lány. Dehogyis, attól ne félj, ez női dolog, anyukádnak is van, majd ő mindent elmond neked. Nyugodj meg és feküdj le aludni! Nem bújhatok hozzád? Nem! Menj, tusolj le, vegyél fel tiszta fehérneműt és tedd „oda” a betétet! Rendben? Igen, mondta Dorka könnyes szemmel.
Lacinak rossz sejtése volt. Nem igaz, hogy a kislány nem tudja, mi történt vele. Kitűnő tanuló, ha Dalma nem is beszélt vele, az iskolában biztosan volt róla szó. Mégis beszélni kell az anyjával. Még végig sem gondolta, mikor megcsörrent a telefon? Halló, mi volt olyan sürgős? Csak nincs valami baj? Nincs, a lányod akar beszélni veled, mindjárt szólok neki. Dorka úgy csinált, mint aki mélyen alszik, Laci hiába szólongatta, végül nagy nehezen annyit üzent az anyjának, hogy jól van, dolgozzon nyugodtan, nagyon álmos, nem akar kijönni a telefonhoz. A frászt hozod rám, ne hívogass, ha nincs semmi probléma! Nem szórakozni járok a kórházba!