Az álmokért

Van úgy, hogy álmaid hiába is szövődnek,
leomlanak varázsaik, ha kél a Nap,
rohannak egyre-másra csak csupán az évek,
nyomukban életed virága elszalad.

Csalatkozol, galád gazemberek becsapnak,
olyankor összetörten állsz, kegyetlenül
hasítja hátadon hevén a lét a szíjat,
s te csak szabadkozol bután, ügyetlenül.

Mikorra már a vad vihar letépi inged,
s körötted összedőlt megannyi kártyavár,
ne félj, figyel reád egy éledő tekintet,
az istenek kegyelme újra megtalál!

Ne add fel álmaid sosem, hiszen tiéid,
meríts belőlük új erőt a harc elé,
fogadd a sorsodat, hiszen vigyázva féltik
az angyalok, ne is kesergj tovább belé!