E nyári reggel oly csodás ma,
a láthatár fölött a Nap
varázslatos, meleg sugára
bohón a tó vizén matat.
Kicsalva arra mind a gácsért,
nem áll le holmi jó tanácsért,
kalandra hívja őket ím,
a víz ezernyi fodrain.
Eveznek is sietve sorban,
elől lapátol ő maga,
utána mind a hat fia
lubickolón a tiszta tóban.
A nap mosolygva nézi, mint
sietnek által egyre mind.
A tónál
By Baranyi Imre
4 hozzászólás
Kedves Imre!
“elől lapátol ő maga,
utána mind a hat fia”
Tetszett nagyon!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Örülök, hogy Anyegin-strófám elnyerte a tetszésed.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre,
az egyik legnehezebb formát választottad, hogy kifejezésre juttasd gondolataidat.
Nekem nagy kedvencem az Anyegin-strófa, én is írtam néhányat, nem könnyű a “veretes” szabályoknak megfelelni. Komoly “játék” ez, akár egy fondorlatos keresztrejvény.
Szépen hoztad a jambikus ritmust, a szótagszámok és a rímpárok meghatározott variációit is követted, valamint a páros rímes csattanót.
Jó találkozni ilyen versekkel, mindig feltámad bennem a vágy, hogy újra kötött formákhoz folyamodjak. Ösztönzően hat rám, amit itt találtam.
Nagy örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Te mindig szárnyakat adsz nekem, amiket ezúttal is köszönök.
Barátsággal, Imre