Ma elborult a nyári ég, sötét lett,
lehűlt a lég, a tó vizén a szél jár,
a vadkacsák a sás tövébe gyűltek,
a csónakom kikötve, szebb időt vár.
A parti fák esetlenül hajolnak
e hirtelen megérkezett viharra,
akárha mégse lenne újra holnap,
susognak ágaik között bomolva.
Diónyi jégeső kopogtat egyre
a deszkastégre hullva vad morajjal,
elindulok tanyám felé sietve,
ne érjen ott e szél siratta hajnal.
Csupán a sok ficánkoló hal áldja,
a horgaim hegyét megúszta mára.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
Csodaszép vers!
Felvidított a befejezés:
“Csupán a sok ficánkoló hal áldja,
a horgaim hegyét megúszta mára.”
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen, kedves sailor.