Vannak olyan mondások, amelyek magukkal ragadnak, annyira szólnak hozzánk, hogy szinte a sajátunknak érezzük azokat. A mondás alkotójának a neve sok helyen nem szerepel, vagy ha szerepel is, nem biztos, hogy évtizedek múltán is emlékezünk rájuk. Azt gondolom, hogy ha nem magunknak tulajdonítjuk azokat, akkor nem sértünk velük szerzői jogokat, bár ki tudja? – hiszen ebben egyáltalán nem vagyok szakértő. Lehet, hogy le kell védetni ezeket az alkotásokat, bár aki idéz belőlük nem biztos, hogy tudja, hogy védett, de ez már ismét más kérdés.
Rengeteg olyan mű létezik, amelyet kissé “modernizálnak”, egy-egy részét átírják, új köntösbe öltöztetik, esetleg teljesen más célra használják fel és nincs velük gond, így aztán a magam részéről ezt az egészet – úgy ahogy van – nem értem, ezért nem is akarok mélyebbre evezni egy számomra ismeretlen mélységű és terjedelmű vízen.
Nagyon sok közmondást átírtam, átértelmeztem, csupán a humor kedvéért, sohasem azt a látszatot keltve, mint ha az eredetit én találtam volna ki.
Ilyenek például: Inkább legyek gazdag és egészséges, mint szegény és beteg. Ki korán kel, hamarabb elfárad. Lassú felfogáshoz idő kell és még sorolhatnám.
Viszont garantáltan van egy saját, önálló – bár nem levédett – mondásom, ami így szól: “dőre dolog gazt ültetni, mikor tudvalevő, hogy az magától is megterem”. Ennek indítéka annak idején – van már vagy négy évtizede – az volt, hogy nem szükséges az értéktelen, dőre dolgoknak nyilvánosságot adni. Ez a mondásom ma még nagyobb nyomatékkal lenne érvényes, hiszen azóta még rosszabb lett a helyzet. – mármint az én szemüvegemen keresztül nézve.
Ha netán valaki ezzel azonosulni tud és idézni fogja – akár a nevem nélkül is – garantáltan nem fogom beperelni, még akkor se, ha saját ötletként adja elő. Se több, se kevesebb nem leszek tőle.
8 hozzászólás
Kedves Rita!
?dőre dolog gazt ültetni, mikor tudvalevő, hogy az magától is megterem? – Igaz!
Kitűnő írásodhoz
szeretettel gratulálok!
Jó egészséget, szép napokat kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm. A téma abból indult ki, hogy kiemeltem olyan közmondást is, melynek az alkotóját nem ismertem. Nos, kiderült, hogy a szerző ezt levédette. Én viszont úgy érzem, hogy semmilyen jogot nem sértettem azzal, hogy úgy közöltem, mint olyant, amivel azonosulni tudtam, megjegyezve, hogy az alkotóját nem ismerem. Soha nem állt szándékomban más tollával ékeskedni. Ezek a mondások közismertek, és sokat közülük a mindennapi életben is használunk. Természetesen nem úgy, hogy “ezt én találtam ki”. Néhány példa: “lassú víz, partot mos”, “aki másnak vermet ás, maga esik bele”, “jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb” és így tovább. Kell, hogy tudjuk kitől van?
Nos, az enyém viszont tőlem származik, de nem érdekel, hogy ki teszi közzé, ki nem, ki ért vele egyet és ki nem, valamint eszem ágában sincs levédetni.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nem akartam itt nyomot hagyni, mint ahogy annál az írásodnál sem, amelyik miatt szinte “tüntetőleg” született ez a néhány fenti gondolatod, de hogy tiszta vizet öntsek a pohárba és ne zavaros víz legyen benne, mégis megteszem.
Leírhattam volna ott és akkor (a műved alatt) nyilvános hozzászólásban is, hogy megkeresett az egyik általad idézett gondolat szerzője, aki felismerte, amit alkotott. Nem tettem, hanem diszkréten, belső levélben szólítottalak meg. Azt is elmondtam, hogy semmilyen hibát nem követtél el, hiszen idézőjelben szerepelt a gondolat, utána pedig az volt, hogy nem tudod, kitől származik. Azt is elmondtam, hogy a szerző teljes jóindulattal közeledett. Jeleztem neki, hogy megkereslek, és lesz egy kiegészítő megjegyzés, mely a nevére utal.
Most fogtam magam, beírtam azt az idézetet a keresőbe, elsőként adta ki a szerző nevét.
Ilyen bizonytalanságokat el lehet kerülni, hogy – amennyiben nem tudunk valamit -, megnézzük valamelyik böngészöben, ahol valószínűleg találunk választ.
Azzal sincs probléma, hogy megtetszett a mondanivaló (üzenet) és idézted, senki nem mondta, hogy tilos. Az viszont szerzőtársainkkal szembeni kötelességünk, hogy abban az esetben, ha megtudjuk kilétét, megjegyezzük az idézett rész alatt – ha levédte, ha nem.
Ezen kár is vitatkozni. Mindnekitől elvárható, hogy így járjon el. Ha utólag jut tudomására, akkor utólagos kiegészítéssel, megjegyzéssel. Ennyit kértem tőled, meg is történt.
Másik: a közmondásoknak, szólásoknak számtalan változata van, mivel népköltészeti alkotások. Nem hasonlíthatók össze műköltészeti alkotásokkal. Míg a népköltészeti alkotások szájról szájra terjedtek – és terjednek akár ma is -, számtalan változatuk, értelmezésük létezik, addig a műköltészeti alkotásokból csak egy van. Konkrétan az az egy, melyet az adott szerző létrehozott. Te nem közmondást emeltél ki.
Különösen az vezet itt másokat tévútra, amit Zsuzsának válaszoltál. Senki nem mondta neked, hogy jogsértést követtél el, nem tudom, honnan veszed, mert ilyen sem a szerző, sem a szerkesztőség részéről nem hangzott el, még megközelítőleg sem.
Arra kérlek, gondold át, mielőtt leírsz valamit!
Sajnálom, hogy neked ennyi maradt meg abból, amit barátságos hangnemben megfogalmaztam, kértem, és hogy nem értetted meg a lényegét.
Fölöslegesen szítod a tüzet, mert nemcsak parazsa, de hamuja sincs. Szomorú vagyok.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen kérlek, hogy miattam ne legyél szomorú! Nem értek ezekhez a dolgokhoz, a levédésedhez sem. Azt sem értem, hogy a bibliában leírt szivárványt miként használhatják olyanok, akiknek ehhez a bibliai idézethez semmi közük sincs. Téged tisztellek, becsüllek, nagyra tartalak, semmiképp sem ellened irányult a véleményem. Ezek szerint én is levédethettem volna, hogy “dőre dolog gazt ültetni, mikor az magától is megterem”, de eszembe se jutott. Egyáltalán mit értem volna el vele? Ettől több lennék? Nem gondolom. Sajnálom, ha kilógok a sorból. Mindig azt gondolom, hogy nekem is lehet véleményem és nem gondolom azt, hogy azt nehéz elfogadni. Nem tudom, hogy mikor szerveződött az LMBTQ, lehet, hogy utána tudnék nézni, de abban biztos vagyok, hogy a biblia régebbi és ott a szivárvány az Isten szövetsége az emberrel. Nem értem azt se, hogy miért kell mindenkinek mindenért megsértődnie és haragot tartania. Ha az én tudomásomra jut, hogy valakit akaratomon kívül is megbántottam, akkor megkövetem. Ennél többet nem tehetek.
Azt gondolom, hogy lehet pró- és kontra a vélemény. Mindenkit olvasok, és nagyon örültem annak, hogy itt lehetek. Téged szándékosan sohasem bántanálak meg, ha mégis így teszek, akkor ez azért van, mert ilyen a természetem és mert sok mindennel nem vagyok tisztában.
Még egyszer elnézésed kérem. Ahogy már többször is írtam igyekezni fogok, de ha nem sikerül, akkor le kell vonnom a konzekvenciát, hogy nem vagyok kívánatos személy. Hiszek abban, hogy mindennek oka van, talán azt az időt, amit arra töltök, hogy az oldalon legyek, másra kell felhasználnom. Itt is, mint mindenhol, van aki el tud fogadni és van, aki nem.
Köszönöm a türelmed, a segítőkészséged.
Szeretettel: Rita 🙂
“levédésedhez” helyesen: levédésekhez
Kedves Kankalin!
Elnézést kérek az elírásért.
Szeretettel: Rita 🙂
Sziasztok! Kankalin, meg Rita! Kedveseim! Szerintem semmi gáz, fontos az együttlét, az itteni jelenlét, (sok felkiáltójelell!) Írom soraim. Na ja! Kankalin! Különbe’ az aki felkeresett, vagy akit megtaláltál plagizáció okán, inkább lehetett volna büszke arra, hogy gondolatai nyilvánosságot leltek! Szóval, tudom, nincs harag, félreértés sem kedves köztetek! Nem vagyok “Béke barátja Bagarja” Petőfi remekművében! Amúgy, én büszke lennék, ha engem idéznének, valahol, valamikor! Sajna nemigen, még ki kell találnom valamilyen magvas gondolatot, igyekszem. Jó éjt nektek, most elmék sakkozni, esetleg pornót nézni. Bár nemigen hinném, hogy az utóbbi használ. Legyetek jók, ha tudtok, a magam részéről biztos vagyok ebben!
Kedves túlparti!
Nem volt szó plágiumról, haragról sem. Szerkesztői feladatomnak tettem eleget, a kiegészítés megtörtént.
https://napvilag.net/cikkek/egyeb/bolcs-mondasok-1/
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igazad van, Tőled és mindenkitől bocsánatot kérek!
szeretettel: Frigyes