Új világ

Nem hoz mindig jót az új és az újabb,
lehet, hogy szebb volt a régi, a tegnap.
Elmúlhat a biztonságos, boldogabb,
majd tönkre tehet mindent egy új holnap.

Nézd a történelmet, melyből nem tanul
az ember, ki oktalanul él olykor.
Vaj’ hány kultúra tűnt el nyomtalanul,
mely büszkén, gazdagon virágzott egykor.

Por lepi és az idő feledteti,
mely fényűző, csodával határos volt,
új generáció nem élvezheti,
egykori kincs és érték hamvában holt.

Talán ők kezükbe veszik, alkotnak,
bíznak az életben, jóban és szépben,
épül új világ, melyet létrehoznak,
és meg is nyugodnak, hogy minden rendben.

Követik őket utódaik, ifjak,
kik mást akarnak, nem elégedettek,
mindig mindent másképp gondolnak jónak,
e változásból csak jobb következhet?

Új világ/2.

Oly fényesen csillog a lány szeme,
szívében már bimbózik a rózsa,
karcsú dereka, csodás külleme,
ajakán kedvese forró csókja.

Csodás szép szerelem, epekedés,
lebegés, szenvedély, vágyakozás,
tán nem e világi ez az érzés,
mégis úgy kell a rácsodálkozás.

Tartalmatlan nélküle az élet,
nehéz a szívnek, ha ily epedő,
számlálja napot, órát és percet,
beteljesüljön az eljövendő.

Mikor összekötik az életük,
és kimondják azt, hogy mindörökre,
egy ütemre dobban már a szívük,
szövetséget kötnek örömükre.

Új világ remény küszöbén állnak,
kéz kézben, boldog egyetértésben,
hűségre és boldogságra vágynak,
hosszú életen át békességben.

Új világ/3.

Új világról álmodik számtalan ember,
hol nincs tengernyi gond és ember az ember.
Kezdhetné ő is, ám, de kezdeni nem mer,
lám pedig erről ábrándozott ezerszer.

Hiába az álom, ha nincs cselekedet,
az álmaival senki se dicsekedhet.
Egyszer mozdulni kell és tenni, mit tehet,
a csodaszép álom valóság így lehet.

Ha másra várunk, mindhiába a vágyunk,
nyugalmat és békét soha sem találunk.
Nekünk kell megteremtenünk új világunk,
amelyet majd másoknak is felkínálunk.