Könnyeim

Könnyeim
/Variációk/

úgy könnyezek, mint a hegyi patak
érzések nélkül jéggé fagyok
holdfény játéka szürke arcomon
sziklaszirtként magányos vagyok

*
úgy könnyezek mint
hegyi patak, jéggé fagy
bennem az érzés

szürke arcomon
holdfény látszik, sziklaként
magányos vagyok

*

a könnyeim úgy csorognak arcomon
mintha hegyi patak zúdulna a völgybe
most fájdalom ül legördülő gyöngybe
könnyen átsuhan érzéki karcomon

míg fent a hegycsúcs zordon magaslatán
felhőt karcoló jégborított bércek
megroppant lelkem körül szakadt fércek
bennem az érzés, mint törékeny platán

még be sem hegedt nyári románc nyoma
felhőtlen égbolt, oly hamar beborult
szürke arcomon sápadt holdfény játszik

szívem magányos, végleg összeszorult
nem fogad érzést, nem lángol már soha
jégbe zárt érzés fagyott szirtje látszik