Nevetve nézted nemcsak nőként
nyűgeim nyüves nyerseségét
fizetséged felfogtad főként
vacogva vártad vereségét.
Miért mondtad, megváltoztatod
Kopár kőszívem kormos kérgét
Vörös virággá varázsolod
Életem évezredes éjét.
Homályba hunyt hulló hűséged
Örömmel ölelted öledbe
Kínból kaptam keserűséget
Lopott lelkem leszáll lelkedbe.
8 hozzászólás
Plasztikusan igazi!! Grt.Z
Kedves Zarzwieczky, köszönöm!
Nagyon jól sikerült darab! A betűk… Ezt így tervezted, vagy rájöttél egy idő után, hogy lehetne?
Kényszer nélküli!
Sciona
Kedves Sciona!
Köszönöm hozzászólásodat, előre megterveztem.
Rozália
ragrím ragrím hátán…
olvass verstant, hogy tudd, mi számít rímnek – ezek nem.
Szia Gábor!
Természetesen nem állítom magamról, hogy költő lennék, csupán próbálkozom a versírással. Tudom, hogy még rengeteget kell tanulnom, de remélem, az idő meghozza a fejlődést.
Kedves Róz'!
SajnosNem-nek SajnosNem adok igazat, mert ha figyelte volna… olvasotta volna… látta volna… megélte volna… az alliterációban is ki lehet bontakozni és itt meg is teszi Rozália! Nagyon nehéz így verset írni – szándékosan, szerintem, nem is lehet, úgyhogy…
illendően imponálnék: így időtálló imádatommal illetlek itt, ifjú írónő!
Köszi Titusz! Ha belegondolunk, József Attila, vagy Petőfi is használt hasonló rímeket.
Szerettel: Róz'