Halott hideg tested,
mint a jégcsapot,
úgy öleltem.
Két karomban,
tested simogatva
lelked hivogattam.
Nem támadtál fel,
nem történt semmi sem.
A csók, mit ajkadra leheltem,
eltűnt a semmiben.
Arcodon, csak a szemedből
kicsordult kristály könnycsepp nyoma –
az maradt csak ott.
Mégis boldog lettem
Mert rájöttem, hogy élsz,
s csak nekem vagy halott….
19 hozzászólás
Hát Zsolti! Ez gyönyörű! Misztikussan, és beletörődve az elmúllásba, még is minden rossz érzés nélkül tudsz gondolni a szerelemre.Tudod mekkora kincs ez?Maradj mindig ilyen!Nagyon tetszett!
Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti!
Nagyon szépen köszönöm.
Nem akarok nagyképű lenni, ez egy számomra átlagos versem.
Messze nem a legjobb, vagy legszebb!
De köszönöm szépen!
Kedves Nyári Zsolt!
Ne haragudj meg érte, hogy azonnal egy kritikával indítok.
De, olyan vagy, mint a matróz, aki minden kikötőben otthagy, egy-egy gyönyörű értelmes, szép gyereket, de nem ad neki nevet, mintha szégyellné.
A vers cím nélkül félkarú óriás.
Ne szégyeld, inkább légy büszke és szeresd a verseidet, mint a gyerekeket.
Megérdemlik.
Csak gratulálni tudok hozzá.
Tisztettel: Béla
Kedves Béla!
Én úgy szoktam írni, hogy leülök, rákészülök, meditálok, összeszedem a kiírni való érzéseimet, s megállás nélkül dolgozik a kezem.
Utánolvasni, stilizálni, szépíteni soha nem szoktam, s mivel cím nélkül kezdek írni, utólag sosem tudok címet adni a verseimenk…
De megpróbálok odafigyelni rá.
H acímet előre írok, az már előre beskatulyázza írásomat, utólag meg nem vagyok képes olyan címet adni, amely tükrözné,hogy miről is van szó!
Véleményed kritikádat köszönöm!
Vároma jövőben is!
Üdv,
Zsolt
Zsolt! Úgy látom hasonlítunk. Legalábbis abban, hogy én se nagyon stilizálom a verseimet. Viszont pont emiatt nem is olyan jók. Ellentétben a tiéddel. Megragadott. 🙂
Kedves Berill Shero!
Köszönöm szépen!
Az enyémek sem jók, csak szárnypróbálgatok!
Üdv!
Ez elég megrázó, és kicsit abszurd is, de ettől tetszik! 🙂
Köszönöm Doreen! :))
És íme egy újabb vers, ami nagyszerűre sikerült. Gratulálok!
Köszönöm Kedves Boer!
Szomorú rádöbbenés a vége, hogy akit szeretsz, az téged már nem, nagyon nem, s mégis örülsz, ez az, amiben tükröződik az igazi érzelem. Szép vers!
Hanga
Köszönöm a figyelmet Kedves Hanga!:)
Jajaj, ez a vers szíven ütött, de nagyon szép…
Köszönöm, Liz Reed! Örülök, ha célt talált az írásom!
Nagyon szép és fájdalmas, éreztem a kristáy hidegét… Gratulálok Zsolt!
Újra itt jártam…:)
Köszönöm…
Ezt meg kellett emésztenem. Tehetséges vagy az biztos…
Gratulálok.
Delory
Gyönyörű, elgondolkodtató. Nagyon tetszik.
Gratulálok!:)
Szeretettel: Eszti