Jőjj mártózz meg az élet tavában
A víz feloldja kínjaink
A tó eltakar hullámzó zajában
A kiváncsi szemek elől
Kik kilesik szívünk titkait.
Jőjj Szirénem jőjj, fektesselek
A habok puha, fehér ágyába
Hol szívem csak rólad mesél
Mind hableány pengess andalító
Szerelmes dallamokat
Hogy a lágy muzsikára
Mesebeli násztáncot lejtsünk
Mert tudjuk, hogy mulandódság
Lesz életünk sorsa, csak a szerelem örök
Annak nem lesz soha koporsója
Gyere mártóz meg az élet tavában
Bedobom a rózsát és megyek utánad
Tudom, feltámadsz értem
Mind Petőfi szenvedő Júliuskája
2 hozzászólás
Hát ez gyönyörű volt.Többször is elolvastam.
Gratulálok:Kriszti
Kösz az értékelést. Az érétkelés érzékeny lélekre vall. Sok sikert neked is.