Futó szerelmek
Mindenki azt mondja:
Az igaz szerelmet a sors sodorja.
Sok idő kell hozzá,
Előtte nincs más, csak álmodozás.
Mennyi idő kell a szerelemhez?!
Csak egy őrült pillanat, s repkedhetek.
Órák! Napok! Hetek!
Csak véletlen, kósza tekintetek.
Egy pillanat alatt meglátom,
(S egyre fáradva bejárom)
A szeme tüzét csak én látom,
De az érzéstől, lám, könnyen válok.
4 hozzászólás
Hát igen a futó szerelmek…
ez alapján nekem (az én elnevezésem szerint) a ‘kirakat- kapcsolatok’ ugranak be.
Úgy érzik, hogy piszkosul szerelmesek egymásba – szakítanak – aztán meg soha többé nem beszélnek egymással, mintha nem is lettek volna.
De igazad van egy pillanat is elég… 🙂
futó szerelem….én az ilyet fellángolásnak hívom. először meglátsz benne valamit, nem birod kiverni a fejedből, majd az érzés eltűnik, és a helyére lép egy újabb, ami talán tovább tart……..
Igen, mindketten megláttátok a lényeget. Ezek ténylag csak fellángolások. Az első változatban amit leírtam, a szerelem szót idézőjelbe tettem. De valami hirtelen felindulásból megváltoztattam. Köszönöm, hogy írtatok
Elgondolkodtató hogy mi is a szerelem….hogy mi a különbség szerelem és a “nagyon szeretni valakit” között…..néha az ember nem tudja megkülönböztetni…talán a szerelem néha tényleg csak hullámokban jön. Ki tudja. Futó szerelem-ról is elgondolkodtam…szerintem nincs is ilyen, csak futó vágy…persze talán az egész csak a szavak játéka. Tetszett!