Árnyékod a falhoz csapódik
És színes szilánkokra törik.
Akár a szívem.
Kétségbeesetten kapok
Rogyasztott szépségednek csillogó darabjai után
Kézzel és szívvel.
Gyengéden végigsimítok pici szilánkjaid sima felületén,
Szúrsz, sebzel, elvéreztetsz,
Mégis…
Jégkarcos sikollyal törmelékké omlott vágyaim alól
Menteni akarlak remegő
Szerelemmel, összeszorult szívvel.
Megőrizni kék-tiszta sziluetted tündérfüstjét,
Szemeid zöld szikrás örömsóhaját,
Vibrálásod aranysziporkáit, érzéki hangod dallamát.
Hallással, érintéssel, szívvel.
Ólomüvegszívvé formállak és a fényben megfürdetlek,
Hittel ragasztgatlak, vigyázva simogatlak, becézgetlek
Szelíd kézzel, figyelmes szemekkel és hálatelt Szívvel.
A színes, parányi üvegcserepek lassan dobogni kezdenek,
S minden ólomszív-dobbanásba
A te emléked van belezárva.
3 hozzászólás
Kedves Napfény!
Elbüvölö sorok!
Az elképtelések,érzések szinte egy elérhetetlen dimenzióban
lebegnek!
“Jégkarcos sikollyal törmelékké omlott vágyaim alól
Menteni akarlak remegő
Szerelemmel, összeszorult szívvel.”
Csodaszép költöi képek,hasonlatok,ihletes kinyilatkozásai
a figyelemnek,törödésnek,szeretetnek!
Remek versedre gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Drága Sailor!
Elbűvöl minden szavad….Köszönöm szépen a méltatást.
Legyen csodaszép hétvégéd!
M.
“A színes, parányi üvegcserepek lassan dobogni kezdenek,
S minden ólomszív-dobbanásba
A te emléked van belezárva.”
Csodálatos sorok.
Szeretettel: Rita 🙂