Kanossza

Beléd harapnak akkor is,
ha már halott leszel,
a kény olyankor is hamis,
de vígan énekel,
torod megülni összegyűl
ezernyi cinkosa,
de nem fogadnak emberül
kezelve ők soha.

Ha majd tucatnyi bűnödet
sorolja mindahány,
leszel csupán a rettenet
az értelem fokán,
a gyűlölet reád szakad,
miként megannyi vád,
mikor beszélni nem szabad,
de nyitva volt a szád.

Csupán e röpke nekrológ,
mi még felemleget,
de nem maradt se pártolód,
se az, ki eltemet,
a lelkedet sem engedik
repülni el csak úgy,
hiába volt a vágy, a hit,
leköpködik vadul.