ős fák a szélben
ős fák a szélben
mennyi tapasztalat halmozódott össze
kérgetek alatt
meséljetek
láttátok mikor a szabadság átlépte határát
kezdetben könnyen ment
de nem tudott megállni
s mikor a lelkesedés kihalt
magányos űrben maradt
ahogy az önkény kiitta mámorát
az önteltség nem ismert határt
szobrot emelt magának a kicsinyes
azt is mikor az ázott fázott körülmények közt
szent célok születtek
melyeket hír emleget
nem sokáig
egy idő után a lelkesedés kihalt
az ökölbe szorított kezet
lefogta ezer becsapott ígéret
a panasz mit elhallgat a sóhaj
s ment újra a taps
és ma?
csend
halkan jön a felelet
mint ahogy a fény az ágak közt átröppen
ma is más színben sok helyen
ugyanaz megy
(a múlt mindig szebben ragyog
a századok sara lassan lerakódott
de a jelen tele füsfelhőkkel
bizonytalansággal
félelmekkel)
a magány fényében
(az ős fák sorsa)
erdei kis pad a magány fényében
szerényen halkan felém integet
az utat figyeli melyet előtte
keményre tapostak a fürge léptek
de őt mellőzik
korhadt
törékeny
suttog a szellő
nyugodj meg
jó leszel madárnak
a múló időnek
a zöldes derengésben fiatalnak hisznek
erdei kis pad
dacolj csak
emlékeidbe rejtsd el magad
csörömpölnek a száraz falevelek
(a levelek sorsa)
jajgat az őszi reggel
csörömpölnek a száraz falevelek
feljajdulnak sorsuk ellen
nem oly rég még büszke zöldben ékesedtek
most iszapban hemperegnek
mégis
mennyi csendes béke ért meg
a fényben fürdött levelekben
hány emlék kering a szélben
múló álom fáj a csendben
bűvös tangó
tánc a széllel
egy utolsó ölelésben
az öröklétben keringenek
24 hozzászólás
Szia sailor!
Köszönöm szépen a mesét.
Jó hétvégét!
Kedves Eferesz!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Örültem jöttödnek!
Neked is szép hétvégét és a legjobbakat!
Barátsággal:sailor
Drága Sailor,
ez egy gyönyörű őszi fohász az ősfákhoz .Annyira jó lenne most leülni veled arra a padra és hallgatni a fák meséit…eloszlatni a magány ködét.
A sorok mögött megérezlek, ráhangolódok a rezgéseidre és veled együtt csendes békébe szédülök miközben hallgatom a falevelek csörömpölését.
Mennyi tapasztalást rejtenek az ősfák kérgei…költői kérdés és a folytatásban a választ is kibontod:
láttátok mikor a szabadság átlépte határát
kezdetben könnyen ment
de nem tudott megállni
s mikor a lelkesedés kihalt
magányos űrben maradt
ahogy az önkény kiitta mámorát
az önteltség nem ismert határt
szobrot emelt magának a kicsinyes
azt is mikor az ázott fázott körülmények közt
szent célok születtek
melyeket hír emleget
Persze a lelkesedés hamar elmúlik ha a sok hazug ígéret ködbe vész.
S mi van ma? CSEND, SUTTOGÁS, FÉLELEM? MAGÁNY!
A zöldes derengésben már csak a fiatalnak hisznek.
Emlékekbe rejteni magunkat sokkal jobb.
Visszatérve a jelenbe merengve nézzük a az elmúlással dacoló levelek iszapban fürdő táncát.
bűvös tangó
tánc a széllel
egy utolsó ölelésben
az öröklétben keringenek.
Bűvös igézeted káprázatos versed és gondolataid magukkal ragadtak.
Ottmaradok veled a padon gyönyörködni..
Köszönöm az élményt!
M.
Kedves Napfény!
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
Igen,a kis pad!
Magányosan ott húzódik meg egy nagy fa alatt.
Csend,csak a levelek halk selyemzajjal hullnak le,
ezer színben öltözötten,ahogy a napfény rájuk süt!
Lentröl felhallatszik a völgy moraja,a zaklatott élet
soha megnyugvást nem látott és örökké foglalt zaja!
Itt fent nyugalom van az ös fák alatt és szinte
magától jönnek a gondolatok,elképzelések.
Megelevenedik a múlt,az értelmet keresése a létezésnek.
Az a sok sok ballépés amit tettünk és teszünk és az a parányi
igyekezet,amiért bár hösiesen küzd egy egy személy,
de soha nem lenne belöle elég,annyi a hiba-bánk!
Nagyon örültem jöttödnek!
Legyen szép estéd!
Szeretettel:sailor
Ui
Nagyon jól látod:
“S mi van ma? CSEND, SUTTOGÁS, FÉLELEM? MAGÁNY!
A zöldes derengésben már csak a fiatalnak hisznek.”
Szeretettel:sailor
Meg mi ketten! 🙂
Igen!
Szia!
Nagyon szép gondolatok, képek az őszről, az érzésekről. Meghatóan festettél , mert ez, szinte egy festmény. Nagyon tetszett!!!! Gratulálok! szeretettel: hundido
Kedves Hundido!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Jól esett,hogy így látod:”mert ez, szinte egy festmény. ”
Igen,szép kép lehetne róla!
A zöldes derengésben ott a kis pad,magányosan,elhagyatottan.
Körülötte minden mozgásban,csak ö van elfoglalva saját
magával,múltjával!
Legyen nagyon szép napod!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Gyönyörű verseidhez
szeretettel gratulálok.
Szép napokat, jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
“(a múlt mindig szebben ragyog
a századok sara lassan lerakódott
de a jelen tele füsfelhőkkel
bizonytalansággal
félelmekkel)” – Igaz!
“erdei kis pad a magány fényében
szerényen halkan felém integet
az utat figyeli melyet előtte
keményre tapostak a fürge léptek” – Gyönyörű!
“mennyi csendes béke ért meg
a fényben fürdött levelekben
hány emlék kering a szélben” – Igaz, bölcs, csodaszép sorok!
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Örülök,hogy tetszett!
Annak,hogy.” Igaz, bölcs, csodaszép sorok!”nak találtad!
Idézeteid a lényeget hangsúlyozták ki.
Neked is Szép napokat, jó egészséget kívánok:sailor
Ui várom írásaidat!
Szia sailor! 🙂
Nagyon megtalált a füzéred hangulata, mondanivalója és üzenete, ahogy párhuzamot vonsz az emberi léttel.
Egy ember nem él olyan hosszú ideig, mint a fák, e rövid élet alatt kellene elgondolkodni és helyesen dönteni, felhasználni a szerzett tapasztalatokat, de nem. Az ember általában nem jól bánik ezekkel, mire mégis rájön, már túl késő.
Tetszik a pad megszemélyesítése, hogy érzésekkel ruházod fel, kedves és megnyugtató, ahogy a szellő beszél hozzá, igazakat szól.
A második versben zárójelbe tettél egy gondolatot, mégis központi, mert örök tanulság.
Szép csokor, melankóliája időszerű és emberi.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen ,hogy olvastad!
Igazán jól esett,hogy tetszett a füzér hangulata!
Igen,az ember nem él olyan hosszú ideig mint a fák!
Sokszor százdokig elélnek,mi pedig apró,röpke életünk
alatt sokszor nem vagyunk képesek tapasztolatokat
szerezni,megtalálni a helyes utat.
Különösen örülök,hogy tetszett a ki pad megszemélyesítése,
ugyanis hosszú ideig hordoztam magamban az elképzelést
róla,mire ´megszületett´.
Annak is örülök,hogy így látod:”A második versben zárójelbe tettél egy gondolatot, mégis központi, mert örök tanulság.”
Köszönöm szépen értékes hozzászólásodat!
Megtisztelsz!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
“ahogy az önkény kiitta mámorát
az önteltség nem ismert határt
szobrot emelt magának a kicsinyes”
Remek meglátás.
“ma is más színben sok helyen
ugyanaz megy”
Így igaz.
“mennyi csendes béke ért meg
a fényben fürdött levelekben
hány emlék kering a szélben”
Meghatóan szép sorok.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen,hogy olvastad és
a kiragadott részekre írt elIsmerö szavakat!
Igazán örültem,hogy .”Meghatóan szép sorok.” at
találtál bennük!
Örültem jöttödnek!
Legyen nagyon szép napod!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Mint mindig verseid most is sokatmondóak, megidítóak, elgondolkodtatóak, s egyben költőiségükben mélységes érzelmet tükröznek az érzület Nálad fellelhető érző gyönyörűségeiben!
“ős fák a szélben
mennyi tapasztalat halmozódott össze
kérgetek alatt
meséljetek
láttátok mikor a szabadság átlépte határát
kezdetben könnyen ment
de nem tudott megállni
s mikor a lelkesedés kihalt
magányos űrben maradt
ahogy az önkény kiitta mámorát
az önteltség nem ismert határt
szobrot emelt magának a kicsinyes”
Igen a fák ha beszélni tudnának, míly sokra taníthatnák azokat kik az értelem mélységét keresik az életben megjelenülő létezésnek hamar ellobbanó árnyszerű tekintetén.
A fák úgymond végtelen türelemmel élik át a századok viharait mely viharokért, s az azokban megjelenő könyörtelenségért az ember tehető e földön leginkább felelőssé.
Miért!? Te magad írod meg a választ!
“ahogy az önkény kiitta mámorát
az önteltség nem ismert határt
szobrot emelt magának a kicsinyes”
Igen ez a szörnyű valóság ahogy írod! Az emberek többsége nem hajlandó átérezve szeretni a másik embert, mélységébe érezni gyönyörűségét a létezés örök értelmének, mely mindenkit boldoggá tehetne.
Mert mi van szebb mint Önzetlenül szeretni mi szíveink vágyában ott rejlik fogantatásunk óta. Így lettünk megteremtve ezen érző vággyal, mely felül múl minden emberi megoldást. S ahogy a jelenlegi világrendszer vége a Biblia szerint közeledik, egyre mélyebbre süllyed az emberiség érzése mélységében a másik iránt.
A démoni erők egyre elhatalmasodnak azok felett akik nem hajlandóak szeretni a másikat.
S Te ezt talán nem is gondoltad mily pontosan fogalmaztad meg :
“ahogy az önkény kiitta mámorát
az önteltség nem ismert határt
szobrot emelt magának a kicsinyes”
Szépséges lelkuletű műveidet Szeretettel köszönöm!
Szeretettel gondolunk Rád Gabikával mindketten!
Zoli Kaposvárról voltam)
Kedves Zoltán!
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
Mindig meglepsz értékes hozzászólásoddal!
Nagyon szépen fogalmaztad meg:
“Igen a fák ha beszélni tudnának, míly sokra taníthatnák azokat kik az értelem mélységét keresik az életben megjelenülő létezésnek hamar ellobbanó árnyszerű tekintetén.”
Igen,ez volt írásomnak célja!
Az ös fák kérgei alatt annyi tapasztalat halmozódott össze,hogy
rengeteget tudnának mesélni!
Néha elgondolom,ha érezni tudnának,milyen kínokon mehettek volna
keresztül,mikor látták az igazságtananságokat,a vérengzéseket stb, és
nem tehettek semmit,csak mint semleges szemtanúk álltak ott.
Igen,ha beszélni tudnának,érezni tudnának, de talán meglettek kegyelmezve,nem mint mi,akiknek muszáj látni,érezni ezeket a dolgokat,
akarjuk,vagy nem.
Nagyon jól látod-
“Az emberek többsége nem hajlandó átérezve szeretni a másik embert, mélységébe érezni gyönyörűségét a létezés örök értelmének, mely mindenkit boldoggá tehetne. ”
FOLYT
Kedves Zoltán!
Elnézést,hogy csak most folytatom!
Igen az emberek többsége :” nem hajlandó átérezve szeretni a másik embert,”
Az önzés,az írígység nem enged közel egymáshoz:” mélységébe érezni gyönyörűségét a létezés örök értelmének, mely mindenkit boldoggá tehetne. ”
Jajj, milyen messze vagyunk ettöl!
Csak szét kell nézni mi megy körüöttünk.
Maga az elgondolás csodaszépnek tünik:”átérezve szeretni a másik embert”,´,különösen pedig ha megvalósulna;
DE “az önteltség nem ismert határt´;AKKOR ÉS MOST SEM!
Köszönöm szépen hozzászólásodat!
Nagyon jól látod mit kellene tennünk!
Mindig örömmel várlak!
Barátsággal:sailor
Ügyeljetek magatokra!
Szép napot!
Kedves Sailor!
Vajon hány ilyen Ős fa létezik még? Szerinted túlélték ami ma megy? Kihaltak vagy csak elrejtőztek, mert már nem bírták ezt a szörnyen romboló életmódot?
Mindhárom vers nagyon tetszik.
Az elsőben az ős fák még bizakodva néztek a jövőbe. Úgy látszott, hogy az embereknek sikerült kitőrni, a lelkesedés megvolt. De mint ahogy az jellemző, mindent tönkre tettek. Önkényesség, kicsinyesség! Aztán jön egy reménysugár, de csírájában ölik meg azt is az állítólagos “jóakarók”, a mindenttudók!
Az ős fák végül csendben maradtak, hisz nem volt már mit mondani és nem volt kinek, hiszen az emberek süketek lettek. Nem hallottak és ma sem hallanak mást mint saját érdekeik hangját.
Kedves Marcsy!
Köszönöm szépen,hogy ovastad!
Nagyon jól látod:
” Úgy látszott, hogy az embereknek sikerült kitőrni, a lelkesedés megvolt. De mint ahogy az jellemző, mindent tönkre tettek.”
Igen!
Az álhatatlanság,önzés,kényelem és és pusztit minden ´értékest!
Ez Különösen tetszett ahogy megfogalmaztad:
“Az ős fák végül csendben maradtak, hisz nem volt már mit mondani és nem volt kinek, hiszen az emberek süketek lettek.”
folyt
A magány fényében ( az ős fák sorsa)
Azaz erdei kis pad, mennyi mindenen mehetett keresztül. Érdekelne, hogy az a pad az ős fából lett vajon? Vagy csak meghúzódott az arnyékában ?
Integet feléd, tehát arra vár, hogy valaki észre vegye és megpihenjen rajta. De nem mindenki veszi észre, sokan elmennek mellette. Ilyen az ember. Mindig siet, mindig csak megy. Pedig ott az a pad az árnyékban, pihenést kínál. De nem! Mert már kórhadt, nem is néznek rá, csak elsietnek mellette. Nem vesszük észre az értékeket amelyek az utunkon kereszteznek minket.
Annyira ironikus : mindenki csak a sorsa miatt kesereg, neki milyen nehéz, hozzá a sors kegyetlen, ő olyan fáradt. De amikor a sors ad nekik egy padot, ők inkább szétszedik ahelyett hogy megpihennének……
A kedvencem a harmadik lett.
Szeretem az őszt. Én is írtam róla sokat, de a Te írásod felülmúlja mindet. Sajnos ez a sorsuk a faleveleknek. És ők ezt méltósággal viselik!
Azt hiszem bármi lehetett volna az ős fák helyett a verseidben a lényegen nem változtatna. Az ember az évszázadok során bebizonyította,milyen gyarló. Nem hagy teret maga mellett másnak.
Gratulálok verseidhez!
Szeretettel
Marcsy
Örülök,hogy a harmadikat a kedvesncednek tartod!
Sokat elmélkedtem rajta!
“. Az ember az évszázadok során bebizonyította,milyen gyarló. Nem hagy teret maga mellett másnak.”
´és ez megy talán sajnos tovább is!
Nagyon szépen köszönöm hozzászólásaidat!
Sokat segítenek!
Örültem jöttödnek!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
“
A másodiknál kérdezed:
“Érdekelne, hogy az a pad az ős fából lett vajon? Vagy csak meghúzódott az arnyékában ?”
Igen,az ös fából lett
Látszik,milyen sors vár az értékekre:
felejtés!
Jól látod:” Nem vesszük észre az értékeket amelyek az utunkon kereszteznek minket”
Elmegyünk mellettük!
Ez annyira tetszett:
“Annyira ironikus : mindenki csak a sorsa miatt kesereg, neki milyen nehéz, hozzá a sors kegyetlen, ő olyan fáradt. De amikor a sors ad nekik egy padot, ők inkább szétszedik ahelyett hogy megpihennének??”
Pontosan!
FOLYT