Sírnak a csillagok,
mert nem ragyognak többé.
Sír a kráteres Hold,
mert nem fénylik örökké.
Sír a könnycseppnyi harmat –
túl kevés és túl gyenge.
Sír a buzgó akarat –
nincs figyelembe véve.
Sír az aranyló Nap –
kialudt sárga fénye.
Sír a hősszerelmes –
szertefoszlott reménye.
Sír a szomorúfűz –
magányra van ítélve.
Sír a halott ember –
föld alá van temetve.
Sír a baljós gondolat –
már el is van felejtve.
Sír az édes pillanat –
hirtelen jött a vége.
Sír a bolygó, a tűz,
a víz, a föld s az ég is.
Sír most már mindenki,
így sírni kezdek én is.
(Sír mindkét kék szemem –
életem elvesztettem.
Sír a szívem, lelkem,
mert Te nem vagy már velem.)
3 hozzászólás
Hali!
Szép. Jó volt az kezdés, az átvezetés, képszerű, és az érzelmek is átjönnek… egyetlen gondom csak a végével van.
icikét olyan lett, mintha elsietted volna. Toldalékrímek… és nem ment elég mélyre. Erre számít aki olvassa, de valahogy én váratlanabb rímet, érzést, kifejezést reméltem Tőled!
Na de ez csak én vagyok… Én pedig inkább hallganék, de akkor nem tudom elmondani a véleményem…
Kedves Titusz!
Első szavam nem volt, csak gondolatba ejtődtem…:) Erre csak annyit tudnék mondani, hogy sírok én is….:)
Tetszett!
Üdv Papaja
Megyek sírni T.T
Át tudom élni és nekem ennyi elég is.
Szép rendezett sorok.
Dnyeszti