Felvillan egy bűbájmosoly
aztán váltás:
szigorú, száraz, komoly
Érthetően hadarva
elmond minden „fontosat”
mindent, ami nagyot szól,
bizarr vagy van áldozat
Az óvintézkedések ellenére…
A gyógymód nem vált be…
A férfit támadás érte…
Magára hagyták…
Eltűnt…
A miniszter azt nyilatkozta…
Nem tudni miért…
Felrobbant…
Tagad a botrány vádlottja
A szállítmány szennyezett…
Kiderült, hogy sikkasztott…
Nyom nélkül elveszett…
Meghalt…
Beteg…
Nem találták meg a testét…
Üres tekintet, aztán:
További kellemes estét!
15 hozzászólás
Szia Feleri!
Jó vers, igaz is, teszett is, grat.
aLéb
Nagyon jól sikerült, és elgondolkodtató. Jól fogtad meg. Gratula!
Szenzációs a versed meg kell dicsérjem!Kitűnő gondolat-menet,amit szépen összeállitottál.
Mindhármótoknak köszönöm szépen 🙂
Örülök, hogy jónak tartjátok
Jó ez a csattanó a végén nagyon:D Bravi!
köszi :)))
Kedves Feleri korodat meghazudtolóan nagyon jó verset írtál. Végig ott voltam a képernyő előtt. Gratulálok.
Köszönöm szépen.. nagyon örülök neki 🙂
Szia!
Ez nagyon jó!Csak gratulálni tudok hozzá!
Nagyon jó vers! Aktuális, modern, találó… Tükör a má-nak…
Lessük a híreket, de már csak átsiklunk rajtuk… hidegen hagynak… érzelmeink áramszünetben fagynak…
Túl sok az információ, vagy túl távoliak a történések?…
Néha fel kellene azért olvasztani érzéseinket a fagyhalálból… túl száraz a szemünk…
(Máskor meg le kellene higgadnunk indulatainkból…? Mert dühösek azért még tudunk lenni… sokszor fölöslegesen…)
(üdv.: Á.E.)
Köszönöm szépen a gondolataidat… Örülök, hogy megmozdított valamit benned…
Ez az egyik fele, amit mondtál..
a másik, hogy miért az hír, ami… Miért inkább a rossz, a botrány, a bizarr, a negatív… Belesüppedünk ebbe a sok keserűségbe és közben eltemetjük a saját problémánkat az érzelmeinkkel együtt… aztán szép lassan örülni is elfelejtünk..
Igen, így van… lemaradnak a jó hírek, a jó példák… amiket pedig követni lehetne, aminek örülni lehetne…
(Vö.: mért népszerűek pl. a bűnügyi és háborús filmek-könyvek? Nem tudom… Sajnos az alkotók és forgalmazók a kereslet után mennek, és lassan teljesen elmarad a népnevelés… érlelve a rossz gyümölcsöket…)
Üdv.: Á.E.
Pontosan… Olyan dolgokat is az emberek elé kéne tárni, ami föltölti őket… Ami nem a műanyag áltökéletesség és nem is az életkedvet elvelő mély sötétség. Vissza kéne húzni az embereket a valóságba. Megmutatni azt is, amit elrontunk és azt is amit jól csinálunk. Minden csak úgy lebeg, mint valami távoli valószínűtlen dolog aminek a hétköznapjainkhoz igazából semmi köze. Legalábbis nem fogjuk föl…
könyvek… hát a forgalmazók egészen biztosan a kereslet után mennek…. az alkotók.. ezt már egyén szerint különböző… végülis rengeteg féle könyv van… hogy éppen mit látunk meg, az tőlünk függ. Filmek – hát azt vetítik, amit meg lehet etetni a néppel… tehát általában igénytelen, agyzsongítót. Olyasmit amivel az ember a teljes fáradtság állapotában jól el van. Nem kell átgondolni, nem kell elemezni, könnyen emészthető és remélhetőleg kikapcsol. Mondjuk a könnyen emészthetőséghez inkább a popcorn filmek tartoznak, nem a bűnügyi és háborús dolgok (asszem kicsit elkalandoztam)…
Bűnügynél maga a csavaros megoldás fonala és az igazság kibogozása okoz élvezetet szerintem… meg hát jó esetben bűn feltárásával, megtorlásával a néző/olvasó is megkönnyebbül… feszültséglevezetés… Háborús dolgokról nem tudok mit mondani… háborús könyvet nem olvastam és ilyen filmeket se nagyon nézek…
Hűű.. jó sokat járatom a szám.. illetve az ujjaimat.. mára elég lesz 😀
Szi
Feleri
Ehhez gratulálok, ez manapság szerintem minden családban beszédtéma, jó, hogy írtál róla, én ezért már pár éve nem is nézem…
Bizarrul mosolyogtató az írás, de szükség van rá.
Üdvi: dp.
dinipapa: köszönöm szépen. Én egyáltalán nem nézem… 🙂 de van, amikor mégiscsak ott vagyok, hallom.. nem sokszor, de például a nagyiméknál volt ilyen szituáció. Első nap nem néztem, de a szomszéd szobából is mindent hallottam. Második nap megnéztem. Harmadik nap, míg ők nézték, én kimentem a teraszra és megírtam ezt. 😀