MatekMesék: Edmund és Edmunda kálváriája

Edmund, a hangya az egyik nyári éjjelen ellátogatott a szomszédos hangyabolyba kedveséhez, Edmundához. Csak titokban tehette meg az utat, mert a családjaik (a Vörösek és a Feketék) már hosszú napszázadok óta gyűlölték egymást. A két család között gyakoriak voltak az összetűzések.
Szóval Edmundnak csak a hold világított, ahogy Edmundához gyalogolt. Edmunda már várta őt világító gyertyatetűvel, édes nektártetűvel és nem kevésbé édes szavakkal. Az idő a beszélgetésben (azon vitatkoztak, vajon Julien Sorel a Vörös és Feketében pozitív vagy negatív jellem volt-e) hamar elment, és Edmund azt vette észre, hogy orvul hajnalodik már.
Gyorsan búcsút vett Edmundától, és sietett vissza a saját bolyába, nehogy elkapja a hajnali friss őrségváltás, és kellemetlen kérdésekkel zaklassák. Mivel szeretett volna gyorsan hazaérni, úgy döntött, lovagolni fog. El is kapta Edmunda bolya mellett Olivért, a százlábút, és az út felét az ő hátán tette meg. Az út második feléhez Teverint, a szöcskét használta hátasállatnak. Olivér csak fele olyan gyorsan haladt, mint Edmund, Teverin viszont tizenötször akkora sebességet produkált, mint a kis hangya. Hogy tette meg Edmund gyorsabban az utat: gyalogolva vagy lovagolva?
Edmund végül is sikeresen bolybaért. Ettől felbátorodott, és ezután már minden éjjel elszökött Edmundához, hogy irodalmi vitáikat folytathassák.
Egy alkalommal azonban Spicc Li, az inkább fortélyos elméjéről, mint sziklaszilárd, becsületes jelleméről híres Fekete hangya, Edmund egyik bolytársa észrevette, ahogy kilopózik, és követte a Vörösök váráig. Ott kileste, kihez megy, aztán magában gonoszul kacagva visszament a Feketék várába.
Attól a naptól kezdve Edmund élete keserű lett, mert Spicc Li folyamatosan zsarolta. Edmund tudta, hogy ha kiderül, hogy érzelmi kapcsolatba bonyolódott egy Vörössel, a két boly között nagy háború tör ki, és azt sok száz hangya és hangyatojás sínylené meg. Ezért hallgatott és igyekezett Spicc Li kedvében járni, bár reggelente a saját rágó szájszerv-csikorgatására ébredt.
Edmunda, hogy nem jött többet a kedvese, előbb azt hitte, elérte a szörnyű vég valami otromba hangyászsün formájában. Sírt, jajgatott, és a méztetvek mézét teljesen tönkretette a könnyeivel fejéskor.
Ezt már legkedvesebb barátnője, Falánka sem nézhette tétlenül. Megkérdezte, mi baja, majd amikor az ő titkos kedvese, Herold jött hozzá a Rablóhangyáktól, elmesélte neki az esetet, és kérte, nézzen utána ennek az Edmundnak. Herold meg is tette, és tájékoztatta Falánkát a tények valódi állásáról. Sajnos azonban ő is csak hallomás alapján tájékozódhatott, mert Edmundot szigorúan őrizte Spicc Li.
Így aztán Edmunda, Falánka és Herold (de főként Herold) ravasz tervet eszelt ki. Szereztek két köteg bortetűt, és az egyik köteget odaterelték Spicc Li lyukához, éppen az esti levegőzés idején. Az aljas cselvető meg is találta, és eléggé örült is nekik ahhoz, hogy néhány perc múlva már a gonoszok borgőzös álmát aludja.
Ekkor a mentőcsapat (és a második köteg biztonsági bortetű) berontott Edmundhoz, hogy kiszabadítsák. A szerelmesek azonban túl hangosan örültek a viszontlátásnak, és Spicc Li felriadt szendergéséből. Dühtől tajtékozva jelent meg a (sajnos egyetlen) bejáratban, nyomában a Hét Hitvánnyal, hű zsoldosaival. Gyorsan lefülelték a mentőcsapatot, bezárták őket egy sötét verembe, a bejáratot pedig három rétegben gyantatetű váladékával ragasztották le. Aztán dolguk végeztével elmulatták a tartalék bortetűket is.
Gyá Valér, Edmund jóindulatú, ám sajnos nem túl bátor barátja a háttérben figyelte az eseményeket. Fájt a szíve, de nem mert közbeavatkozni, félt, hogy a Hét Hitvány az ő baját is alaposan ellátná.
Teljesen tétlenül azonban nem bírta már nézni a sok gaztettet, ezért nagy titokban sürgönyzött a szomszéd Fekete bolyba Edmund bátrabb barátainak a boly utolsó küldönctetűivel. Megüzente nekik, hogy mi a helyzet, és arra kérte őket, segítsenek kedves barátjukon. Mivel éppen április huszonkilencedike volt ekkor, a sürgöny azt is tartalmazta, hogy valamikor májusban lesz a mentőakció. Hogy pontosan melyik nap, még nem tudta, de másnapra ki akarta találni.
Kérte a Bátrakat, hogy küldjenek hozzá másnap sürgönytetűket, és azokkal üzeni majd meg. Azt is kérte, hogy minél kevesebbet küldjenek, hogy ne legyen olyan feltűnő.
A sürgönytetűknek van egy fontos jellemzője: egyszer és egy kicsiszer használatosak, vagyis ha már elvittek egy üzenetet, visszafele csak egy igent vagy egy nemet bírnak megjegyezni. Hány küldönctetűt kell bevetni a Bátraknak, ha a lehető legkevesebbet akarják küldeni, és arra is számítanak, hogy egy elveszhet? Mik legyenek a kérdések, amiket a tetűk visznek?