a szeretet tiszta és átlátszó legyen
ahogy a hegyről csörgedező patak
tedd hogy mindig szépnek jónak láthassalak
szemeidben mindig a szeretet égjen
szeretnélek látni mindig napsütésben
ajkadon mosollyal fehér nevetéssel
sötétség oszoljon hervadjon a fénnyel
kéz a kézben együtt itt a földi létben
2022. november
10 hozzászólás
“a szeretet tiszta és átlátszó legyen
ahogy a hegyről csörgedező patak”
Nagyon szép sorok. Tetszéssel és egyetértéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm a dicséretet. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Csodaszépen jellemezted a szeretet lényegét!
“a szeretet tiszta és átlátszó legyen”
Mentes minden kétszínüségtöl,üres hitegetéstöl,
számítástól,becsapásoktól!
A hasonlat csodás:”ahogy a hegyről csörgedező patak”
Nagy elismerésem!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm kitartó figyelmedet és értő hozzászólásaidat verseimnél. Örülök, hogy tetszett a hasonlat, nem költői művészkedő kitalálás, nekem magától értetődő természetesség.
Köszönöm az elismerő szavakat.
Szeretettel,
legyen szép napod:
Dona
Kedves Dona,
figyelemmel kísérem a “morzsákat”, nagyon tetszik, ahogy felépítesz egy mélyben zajló pszichikai folyamatot.
Átjönnek az érzések, a különböző formák pedig igazodnak az aktuális hangulathoz.
Kifejeződik a “minden szalmaszálba kapaszkodni”, ezt a belső beszéd különösen jól adja vissza.
Nem ez a rész kedvencem, hanem a második. Nem másolom ide, hadd keresgéljenek az olvasók. 🙂
Annak leginkább tömörsége fogott meg, és hogy abba a néhány sorba mennyi minden belefért. Nem azért kedvencem, mert ott tanultam egy új szót is, bár az se mellékes. 🙂
Előre jelzem, hogy amikor a végére érsz, tedd fel együtt is a teljes sorozatot, úgy jobban át lehet látni és érezni ezeket a változásokat, nagyobb hatása lesz.
Nekem is van egy ciklusom, előre megfontolt szándékkal követtem el. Részenként is feltettem, de a részek mindig felerősödnek, amikor egésszé állnak össze.
Köszönöm, hogy megosztod velünk különleges “morzsáidat”. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Megtisztelsz figyelmeddel, sokat jelent nekem. Tudom, melyik darabra célzol, köszönöm a dicséretet.
Nem tudtam, hogy egyben is fel lehet tenni, már az is meglepetés és öröm volt számomra, hogy minden nap lehet. Eredetileg a ciklus egy önfeltáró-öngyógyító lelki folyamat része /ezzel kezdtem el verset írni, azt hittem, ezzel vége is lesz, “elapad”/, úgy gondoltam, kiírom magamból a csalódottságot, felteszem valahova egyben, s ezzel egyszerre eltávolítom magamtól, hátha utána könnyebb lesz. Sajnos, akkor nem találtam meg ezt a fórumot, nem tudtam róla, hogy létezik. Akkor nagyon-nagyon jól jött volna.
Kérésedet természetesen örömmel teljesítem, utána felteszem egyben is. /Már amennyiben ez technikailag sikerül./ Viszont felmerült bennem egy kérdés: manapság nincs az embereknek ideje, azt vettem észre, a rövideket jobban elolvassák, van, aki, ha meglátja egy hosszabb vers méretét, már el se olvassa. Van értelme egy 17 /+ utóhang, együtt már 18/ db-ból álló sorozatot feltenni? Lenne ember, aki azt elolvasná? Már csak azért is kérdezem, mert van több ciklusom /igaz, már nem ilyen hosszúak/, a következőt egyenként, vagy egyszerre egyben, vagy úgy, mint ezt: előbb külön-külön, aztán egyben lesz jobb feltenni szerinted?
Köszönöm a szép méltatást.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona,
mindenképpen érdemes a teljes ciklust feltenni, mert úgy lehet átlátni a folyamatot, melyet már az eddigi részekből is érzékeltem. A terápiás írásokból általában jó dolgok születnek.
Ne tarts attól, hogy nem olvassák el a terjedelem miatt, csak azt nézd, hogy neked milyen érzés együtt látni a sorozatot.
Mindenképpen biztatlak, hogy legyen meg az egész is, amikor befejezted a “mozaikok” feltöltését. Sokan tanulhatnak belőle, és olvasmánynak is kellemes.
Említettem, hogy van tapasztalatom ciklusokkal kapcsolatban. Nekem is van egy Himfy-cikllusom, melyet cseppekben adagoltam, leginkább azért, mert az évszakok hangulatára épülő allegorikus darabok – előre megfontolt szándékkal -, egy év alatt írtam. Amikor befejeztem, együtt is megmutattam az olvasóknak. Egyet bántam meg utólag, hogy feléhez érve részletként is közöltem.
Amikor külön is megszólalnak a versek, jobb, ha először egyenként jelennek meg, utána következhet az összegzés.
Az eddig látottak alapján mondom, hogy van értelme feltenni. Addig pedig izgalmas várakozás a szerzőnek és az olvasóknak is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm a gyors, tartalmas választ, a biztatást és a jó tanácsot. Eszerint fogok cselekedni.
Köszönettel és szeretettel:
Dona
Drága Dona!
Lélegzetelállítóan szép, kristálytiszta versed felemelő, nívós alkotás ….olyan mint egy tisztítótüzes ima.
A szeretet tisztaságát, jóságát, szépségét megejtően szép költői képekkel ábrázolod.
Szent óhajt fogalmazol meg:hogy a szeretet mindig átlátszó legyen , jelen legyen és lobogjon.
A második strófa személyesebb hangvételű, fényt gyújt a sötétbe és a szerelmesek kéz a kézben sétálnak üdvös mosollyal ajkukon a vágyforgatókönyv alapján.
szeretnélek látni mindig napsütésben
ajkadon mosollyal fehér nevetéssel
sötétség oszoljon hervadjon a fénnyel
kéz a kézben együtt itt a földi létben.
Annyi szeretet, gyengédség, jóság , reménység és szépség sugárzik a sorokból, hogy egy másik dimenzióba ragad bennünket.
Szeretettel gratulálok…..léleksimogató lett.
M.
Drága Napfény!
Hát igen, jó lett volna. Az utolsó sorból hiányzik a lennénk – vagyis a feltételes módú ige. Az első sorban benne van, és tulajdonképpen az összes sorra, egész versre igaz. Ez megint csak ábránd, álom, vágy, kívánság, ami soha nem valósult meg. De beleélni magam valóban “léleksimogató” volt, és egy másik dimenzió.
Köszönöm a szép méltatást,
legyen szép napod,
szeretettel:
Dona