Rainer Maria Rilke: Träumen XVIII / Álmodás XVIII.

XVIII

MÖCHTE mir ein blondes Glück erkiesen;
doch vom Sehnen bin ich müd und Suchen. –
Weiße Wasser gehn in stillen Wiesen,
und der Abend blutet in die Buchen.

Mädchen wandern heimwärts. Rot im Mieder
Rosen; ferneher verklingt ihr Lachen …
Und die ersten Sterne kommen wieder
und die Träume, die so traurig machen.

München, 19. Oktober 1896

In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 71- 85, (S. 80)

Insel-Verlag, Leipzig, 1913

XVIII

Szőke boldogságra vetnék szemet;
s kereséstől, vágytól bágyadt a test. –
Hűs víz útja halk halmokon vezet,
s a bükkfákat összevérzi az est.

Lányok hazatérnek. Rózsák égnek
mellényükön. Kacaj, távolodó …
Az első csillagok vissszatérnek,
és az álmok, és ez lehangoló.

München, 19. Oktober 1896

In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 71 85. old. (80. old.),

Insel-Verlag, Leipzig, 1913

(fordította: Tauber Ferenc)