Kislány suhant el mellettem
néztem kedvesen, szelíden.
Egy napon végre elértem,
hozzá is léptem merészen.
Olyan ismerős vagy nekem,
a mozgásod, lényed, lépted,
hallhatnám, hogy mi a neved,
kivel éled az életed?
Elszaladt a lány nevetve,
szemében ifjúság lángja,
majd visszanézett rám esdve
és szomorú lett a hangja.
Ne keress már és ne kövess,
én múlt vagyok, te meg jelen,
el nem érhetsz, hát ne siess,
te voltál, ki most idegen.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
“Ne keress már és ne kövess,
én múlt vagyok, te meg jelen,
el nem érhetsz, hát ne siess,
te voltál, ki most idegen.”
Gyönyörű vers! Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Versed olvasva eszembe jutott, amit meg is írtam, hogy nekem is van egykori kislány létemről versikém. Nos, erre gondoltam.
Köszönöm szépen az olvasást és kedves szavaid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nagyon szépen kifejezett óhaj,emlékezés
a fiatal évekröl!
Hozzá lépsz,a kislányhoz,aki Te voltál akkor
és gyönyörködsz az akkori fuatalságodban!
Csodaszép emlékek ezek!
Sajnos,minden múlandó!
Ilyen az élet!
Mégis vissza vissza térünk hozzájuk,emlékeinkhez
mert lehetetlen elfelejteni vonzásukat,szépségüket!
Gratulálok csodaszép emlékeidre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm mind az olvasást, mind az értő hozzászólást.
Szeretettel: Rita 🙂