Az őszre tél következett,
utána új tavasz jött,
de májusán a fellegek
a mályva orgonák közt
megint nyarat terítenek
a lángoló mezőkre,
az élet egyre így pereg,
sietve múlik egyre.
Ne hagyd elúszni perceit,
ragadd meg és öleld át,
szeress belé bohón amíg
szemed szerethetőt lát!
Utána úgyis elsuhan
a kurta lét feletted,
csak éldegélsz magányosan,
s az őszben eltemetnek.