Kristályszemed bámulom,
Tekinteted rám szeged,
Egy könnycsepp folyik arcodon
Látom vérezni szívedet.
Ajkadat nézve
Egy csalfa mosolyt
Küldesz felém,
De látom ajkad,
Mi sírásra kész
Teljesen legördülni.
Ölelj meg kedves,
sírj a vállamon
Tudjad meg te is,
Mi az én bánatom.
Neked nagyon nehéz,
De hidd el
Nekem sem könnyű
Reménytelen szívvel
Az élet oly keserű …
Fejem fölött repked
Egy éhes keselyű …
5 hozzászólás
Drága Zsolt!
Azért is értem igazán a versed, mert tudom mi van mögötte.Fel a fejjel!Nagyon szép ez a versed is!
Ölellek:barátnéd
Kedves Zsolt!
Gyönyörű szép versed!
Kívánom: Ne legyen reménytelen szíved!
Szeretettel; Dóra
Kedves Kriszti és Dóra!
Köszönöm,hogy itt voltatok!
Idővel, majd kialakul minden….vagy nem…
Zsolt
Nagyon szép vers, különösen az első versszak fogott meg, gyönyörű:)
Köszönöm szépen Kedves Sleepwell!