minden emberi arc mögött
ott vannak a sorsok
szilánkosra tört
porcelánüveg csontok
mért hogy a természet
vagy talán az Isten
a szép lelkekhez
ennyire törékeny
nem durva emberek közé
való légies testet
alkotott de fölé
glóriát festett
dicső aranyat
ezüstöt szelíd kéket
hogy a parazsat
élessze s a sok miértet
szeretetével oldja
csillagmorzsáival hitének
a kérdéseket megválaszolja
saját véréből keverve ragaszt
önzetlenségét szertehintse
nyújtson mindenkinek vigaszt
nem csüggedve elhitesse
újraragasztott lélek és test
élni tud és élni akar
újra ragyogón élni képes
jöhet száz és ezer vihar
minden ép lesz egész és fényes
míg él nem szűnik ajkán a dal
lélekben testben egészséges
bajokon át is övé a diadal
(Most is győzni fogsz, tudom.)
6 hozzászólás
“a sok miértet
szeretetével oldja”
Érdeklődéssel jártam nálad. Örömmel olvastam reményteljes soraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Örülök, hogy nálam jártál. Köszönöm.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Remek vers!
Minden betüje csodaszép !
Egy igazi hálacsokor Napfénynek!
´amiért van´.
Gratulálok csodaszép érzésekkel díszített versdre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy tetszik. Napfény még sokkal szebbet érdemelne, ha tudnék szebbet írni. De az őszinte szándék a fontos, elvégre nem vagyok költő.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona!:)
Gyönyörűszép a vers, végtelenül megható és felemelő a dedikáció és könnyesőt előidéző a gesztus. Köszönöm szépen!!!!
Ihletett szépségű ami felülírja azt mennyire zavarba ejtett.:)
Ma reggeli meglepetésnek szó szerint szédítő és lélegzetelállító volt. 🙂
Te nem piedesztálra emelsz benne hanem angyallá avatsz és dicsfénnyel övezel- meg nem érdemelten. Annyi szeretettel, hittel, biztatással és áhítattal itattad át a legmélyebb lélekszálakból szőtt sorokat hogy páratlanul szép katarzisos alkotás lett belőle “Himnusz egy emberhez”!
Te vagy a földkerekség legcsodálatosabb barátnője és a kortárs költészet új csillaga mert most bebizonyítom mennyire nem vagyok angyali:) és ugye tudod mit csinálok?:) – amit neked kellett volna már nagyon rég…véleményeztetem a verseidet mert hiszek benned!!!! aztán annyi fagyival engesztellek ki mikor találkozunk:) amennyit csak szeretnél.
Köszönöm a dedikációt, TÉGED és hogy hiszel bennem!!!
Körülölelő, mély szeretettel:
M.
Drága Napfény!
Szándékosan időzítettem ekkorra, hétfőtől már – most az egyszer, kérlek – ne foglalkozz mással, csak magaddal! /Nem baj, ha ezt a kis bejegyzést is egy hét múlva olvasod csak, most egyedül a gyógyulás fontos./
Dehogynem érdemelted meg: szerintem mindannyiunk nevében – akik ismernek – szóltam. Téged nem lehet nem szeretni, és minden csekélység, amit írtam, nem képes visszaadni azt a szeretetet, jóakaratot, ami benned van, és azt az érzést, ami akkor fog el bennünket, amikor gyönyörű méltató soraidat olvassuk: költészet prózában. Komolyan mondom, sokszor szebbek, mint maga a vers, és egy kötetben ki kellene adni őket, mert gyönyörűség még olvasni is. Örülök, hogy “himnusz egy emberhez” – így érzed, és örülök, hogy tetszett.
Megtisztelő és jólesik, hogy barátnődnek nevezel, az vagyok, szeretlek, imádlak, de az utána következőkben egy kicsit túlzol. Ugye tudod, hogy ez nem igaz: “a kortárs költészet új csillaga”? Ha csak itt a felületen körülnézek, százával találni jobbakat a verseimnél. És az is lehet, hogy nálam ez csak átmeneti állapot, ami akármikor megszakadhat. És tényleg nagyon-nagyon kérlek: most ne velem, magaddal foglalkozz! Gyógyulj, pihenj, remélem, most már végérvényesen eltalálják, és jól megcsinálják az orvosok, amit kell, és megerősödve, fájdalom nélkül térhetsz minél előbb vissza hozzánk.
Addig is kitartást, erőt, minél előbbi gyógyulást kívánok
sok-sok-sok szeretettel:
Dona
/A fagyizást megbeszéljük./