Most meghalok, mondod,
arcodon mosoly és kilépsz az ablakon.
Én oda lépek,
lenézek utánad.
Kitekeredve fekszel a járdán,
langyos eső zuhog, eláztat.
Nem zavart téged soha, ha áztat az eső,
most sem zavar.
De akkor mondd mi változott?
Mi változott?
By Old Padavan
6 hozzászólás
Kedves Padavan
Nagyon tetszik amit megfogalmazol ebben a néhány sorban. Többször olvastatja magát s elgondolkodtató…
Számomra ez a vers abszurd. Meg persze nagyon jó.
Igen, szerintem is abszurd… elgondolkodtató… Tetszik!:)
Szia!
Sokszor érzem, hogy minden ugyan az, és mégis más… ebben a versedben tökéletesen fogalmazod meg ezt az érzést… Kirázott tőle a hideg…
Gyömbér
Ismét megleptél valami jóval a szar vers után. Gratula!
Miért is olvasok én általában verseket?
Hogy lúdbőrözve, szőr álljon a testemen?
Ilyen versek után, úgy érzem;
számomra leáldozott…
S most higgyem el, vagy mégsem,
hogy "valami is …változott"?
;o)