Vibrálka, Vibrál és a látszólagos világ

Egy pazar házban lakott Vibrálka és Vibrál a szüleivel. Volt nekik egy számítógépük. Nagyon szerettek rajta játszani tapasztalatfüggő elméjükkel. Minden nap meg volt nekik engedve egy fertályóra. Ilyenkor úgy belemerültek a játékba, hogy megszűnt körülöttük a világ. Felvették a VR szemüveget és egyre inkább belemélyedtek, vagyis beleélték magukat a látszólagos térben történő dolgokba. Az pont olyan volt, mintha valóság lett volna, pedig dehogy is volt az! Édesanya nézte- nézte, árgus szemekkel figyelte a virtuális játék kezdetét, majd bement a konyhába tenni- venni.

Vibrálka Tündérországba utazott, Vibrál pedig úgy döntött, hogy elutazik a Kréta korba, mert mostanában nagyon foglalkoztatta őt, az akkori élővilág.

Vidáman, gondtalanul lépkedett a hatalmas, üde, buja zöld erdőben, amikor egyszer csak erőteljes rengést, dübörgés érzett a lába alatt, mely egyre csak erősödött, ezzel egyidejűleg egy vészjósló hang is egyre erőteljesebben közeledett felé. Hirtelen abbamaradt a dübörgés. Aztán újra rákezdte. Mellette egy másik, ám erőtlenebb hang is hallatszott, mintha az a valaki félelmében sikítozott volna. Aztán csönd lett.

Talán az az ijesztő valaki elkaphatta és széttéphette azt, aki az útjába került?- futott át Vibrál agyán. A szíve egyre vadabbul kalapált. Félelem lett úrrá rajta. De kíváncsisága erősebb volt izgalmánál. Ekkor az ágak hirtelen kétfelé hajlottak és megjelent egy irdatlan méretű, félelmetes ragadozó, a T-Rex.  Hatalmas álkapcsait széttárta, benne az óriási hegyes fogaival ráüvöltött Vibrálra, aki ijedtében leesett a székéről.  Aztán a T- Rex sebességre kapcsolt és rohant egyenesen felé. Már majdnem odaért, már majdnem bekapta, amikor Vibrál villámgyorsan levette a fejéről a VR szemüveget és egyszerre eltűnt az óriási ragadozó.

Vibrál megborzongott, még a  szőr is felállt a hátán. Keze, lába reszketett, de lassacskán megnyugodott. – Ekkor megszólalt az édesanyja: – Vibrál, kapcsold ki légy szíves a gépet, mert letelt a fertályóra!- Igen, édesanya, már kapcsolom is!- fogadott szót, majd beviharzott a játszósarkába. Elővette a T-Rex figurát és egy növényevőt, majd újrajátszotta azt, amit az imént átélt. Utána a maga módján le is rajzolta. Mire végzett vele, békésebb, és higgadtabb lett. Kiment a kertbe, érdeklődve figyelte az aprócska rovarokat, köveket, botokat gyűjtött, nézegette, fogdosta azokat. Miután jól kijátszotta magát, a térköveken kezdett bele egy ügyességi játékba. Először minden másodikba lépett lábujjhegyen, aztán minden harmadikba a sarkán, és így tovább. Ekkor egy újabb játék jutott az eszébe az ágyás széli farönkökön egyensúlyozott. Hamar eltelt a délután, este lett, és édesapja behívta a házba.

Vibrálka Tündérországban a legkisebb tündér volt. Ott repkedett pillangó- szárnyaival erdő, mező fölött.  Látta a gyönyörű virágos mezőt, szagolta finom illatukat, hallotta a madarak édes dalát és megérintette pihe- puha selymes tollukat. Ekkor megpillantotta, hogy a fűben egy gyönyörű széplány csodálja a színpompás virágokat, aranyos fürtjei eltakarják szép fehér vállát. Olyan békés volt ez a világ, hogy nagyon jóleső érzés járta át Vibrálkát. Egyszer csak megszólalt az édesanyja. – Vibrálka, kapcsold ki légy szíves a gépet, mert letelt a fertályóra!- Igen, édesanya, már kapcsolom is!- fogadott szót, majd jókedvűen, dudorászva besétált a játszósarkába. Elővette a babáit, tiszta, szép ruhát adott rájuk és mosolyogva megfésülte őket. Amikor kiment a kertbe, betársult Vibrál mellé. Érdeklődve figyelte az aprócska rovarokat, köveket, botokat gyűjtött, nézegette, fogdosta azokat. Házat, fát, állatokat, növényeket rakott ki belőlük. Amikor megunta, a térköveken kezdett egy ügyességi játékba. Először minden másodikba lépett a sarkán, aztán minden harmadikba lábujjhegyen, majd páros lábon szökdécselt, és így tovább. Ekkor egy újabb játék jutott az eszébe. Meglátta, hogy Vibrál  az ágyás széli farönkökön egyensúlyoz. Ő is betársult mögé. Hamar eltelt a délután, este lett, és édesapja őt is behívta a házba. – Az álommanó álomport szórt a szemükbe és mindketten mély álomba merültek. Vibrál álmában a Kréta korban járt, ahol a sűrű erdőben fügefák,  platánfák,  liliomfák, és tűlevelűek nőttek. Egyszer csak erőteljes rengést, dübörgést érzett a lába alatt, mely egyre csak erősödött, ezzel egyidejűleg egy vészjósló hang is egyre erőteljesebben közeledett felé. Hirtelen abbamaradt a dübörgés. Aztán újra rákezdte. Ekkor az ágak hirtelen kétfelé hajlottak és megjelent egy irdatlan méretű, félelmetes ragadozó, a T-Rex.  Hatalmas álkapcsait széttárta, benne az óriási hegyes fogaival vicsorgott Vibrálra, aki ijedtében felkiáltott és kinyitotta a szemét. Édesanyja azonnal ott termett. – Mi a baj? – Semmi, semmi, csak rosszat álmodtam. Anyukája odaült az ágya mellé. A fejét, a hátát simogatta, mert ez nagyon jól esett, nyugtatóan hatott Vibrálra, eközben altatót dudorászva újra elaltatta. Vibrálka álmában Tündérországban járt. Néha- néha mosolyra nyílt a szája. Nyugodtan, mélyen aludt.

Reggel jó idő volt, kellemesen sütött a nap, fütyörésztek a madarak. Mindketten jókedvűen, mosolyogva keltek fel.
Így volt mese volt, füle, farka benne volt.