ZABÁLJCSAK

A lakótelepre való beköltözéskor a lakásokon kívül semmi sem volt. Olyannyira nem, hogy még a járdát se építették meg. Természetesen így is nagyon örültünk, hogy saját összkomfortos otthonunk lett. Mára már hagy kívánni valót az épületek minősége, korszerűsége, miközben az árak ezzel ellentétes arányban az egekbe szöktek.

Természetesen még nem álltak autók a négyemeletes, ötszintes épületek előtt. Az élelmiszert, és minden más egyebet a faluközpontból kellett gyalogosan felhozni, jobban mondva cipelni, mert buszjárat sem állt rendelkezésre.

Azóta sok víz folyt le a Dunán, szinte minden ide került, hatalmas parkolókkal, amelyek többnyire tömve vannak személygépkocsikkal. Van itt SPAR, ALDI, LIDL, PEPCO, JYSK, de Pizzéria, DM, gyógyszertár, zöldséges, hentes, trafik, pékség, állatorvosi rendelő, kertészeti áruda, kocsma, vietnámi üzlet és még jó néhány, kisebb-nagyobb árusítóhely. Ezen kívül óvoda, játszótér. Nem panaszkodhatunk a szolgáltatásokra, igaz hogy a forgalmat nagyon megnöveli, de valamit valamiért.

Egyik nap megyek a buszmegállóhoz – mert már az is van – és mit látok? Nem mást, mint hogy azzal szemben a SPAR udvar környékén áll egy feltűnően színes lakókocsi, amin a felirat az, hogy ZABÁLJCSAK. Először azt gondoltam, hogy rosszul látom és mivel még volt időm a busz indulásáig – sőt az még meg se érkezett a végállomáshoz – így közelebb mentem. Felesleges volt, hiszen szemtől szembe is ugyanaz a felirat fogadott. Ha már tágra nyílt szemmel ott álltam, megnéztem a kínálatot. Ezek különféle szendvicsek voltak olyan 4.800-5.200 Ft közötti áron.

A Pékségben 450 Ft egy virslis kifli, amit csak akkor veszek meg, ha nem volt időm otthon reggelizni és még meleg, vagy legalábbis langyos, különben egy szezámmagos kiflit kérek 80 Ft-ért.

Megértem, hogy az előbbiben hús van és mindenféle kence, meg valami zöld is, de én ennyi pénzből már egy komplett ebédet is készítek 4 fő részére. Viszont gyakorta ettől jóval kevesebből is finom ebéd kerül az asztalra. A magam részéről egy szendvicsért semmiképpen nem adnék ki 4-5 E Ft-ot, de ez csak az egyik szempont. A másik, amin igazán megütköztem a megnevezés, ami ha úgy tetszik felszólításként hat. Vajon ki gondolja, hogy ez bárki számára vonzó tud lenni? Arról nem is szólva, hogy helyesírás szempontjából is kifogásolható, vagy ez benne a poén? Hát, ha vendégségben nekem valaki azt mondaná, hogy zabálj! – biztosan azt válaszolnám, hogy köszönöm, nem vagyok éhes. Valahogy mi másként kínáltuk a vendéget. Mondjuk úgy, hogy „parancsolj”, „ fogyassz”, „fogj hozzá, mert még jó meleg”, „hozhatok még?” „szedhetek a tányérodra?” „ne szégyenkezz, van bőven, ha ízlik egyél csak? – annak örülök, ha elfogy” és így tovább. Természetesen nem marad el a jó étvágyat kívánok, a hozhatok még valamit, majd a kedves egészségedre sem, de hogy zabálj az tőlem annyira idegen, mint a kínai nyelv. Gyerek koromban azt mondták a szüleim, hogy zabálni az állatok szoktak.

Utána néztem az interneten. Ez egy 2015-ben alapított Vendéglátó és Szolgáltató Korlátozott Felelősségű Társaság, a kocsi neve pedig büfékocsi.

Tisztelem a vállalkozó szellemű embereket, talán azért is, mert én magam nem vagyok az. Még soha semmit nem adtam el. Ha valamire már nem volt szükségem, az ingyen elvihető volt, vagy én magam szállíttattam el. Semmi olyan szakmám nincs, amivel vállalkozásba tudnék kezdeni. Ráadásul hiányozna a befektetéshez szükséges pénz is. Ötletem sincs, mivel tudnám kiegészíteni a nyugdíjam azon kívül, hogy másoknál vállalok munkát. Persze könnyű kritizálni azt, aki mégiscsak létrehoz valamit, amit működtet is. Csakhogy egyáltalán nem áll szándékomban a vállalkozást bírálni, még az árral sincs bajom, mert ha valaki megteheti, hogy megvegye, miért is ne tenné? A zöldségesnél se én veszem meg az olasz szőlőt, decemberben a málnát, de még csak az áfonyát sem, de attól még nem zavar, hogy van, mert igény van rá. Nekem csupán a ZABÁLJCSAK-kal van bajom, mert megalázónak tartom.