a nagy melegben kókadnak a virágok
hiába ülök itt nem jön akit várok
bicaján a várost összekerekezte
ahol én ücsörgök lábát sose tette
madarak szárnyalnak felfelé a napnak
nem látom a jöttét a kedves alaknak
szép arcát szép szemét Teremtőtől kapta
igazán a szívét nekem sose adta
2023. május
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Nagyon megható vers!
“hiába ülök itt nem jön akit várok”
Hihetetlenül nehéz tud lenni az ilyen ´várakozás!
Az idö megáll,csak a szív ver gyorsabban!
“szép arcát szép szemét Teremtőtől kapta
igazán a szívét nekem sose adta”
Különösen tud fájni!
Gratulálok,csodaszép fájóan csengö versedre!
Szeretettel-::sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Aki már csak egyszer is várt teljesen hiába, megérti ezt. És természetesen, hogy ki milyen, arról nem tehet, de hogy kinek adja a szívét, arról maga dönt. Viszonzást nem lehet kérni, csak reménykedni benne, aztán vagy lesz, vagy nem lesz /mint ahogy nálam az utóbbi/.
Köszönöm a dicséretet és a megértést.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
“szép arcát szép szemét Teremtőtől kapta
igazán a szívét nekem sose adta”
Szomorű sorok. Látom, hogy mindig előjönnek ezek a fájó gondolatok. Amíg az ember él, még minden megtörténhet, “a remény hal meg utoljára”.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm megértésedet és a biztatást. Egyszerre mindent kitörölni nem lehet, hol, mintha elmúlt volna, hol újra fel-felbukkan, ez eltart egy ideig. De minden nappal jobb lesz.
Szeretettel:
Dona
Drága Dona
Fájdalmasan szép a versed. A hiábavaló várakozás, elhagyatottság, metsző magány sóhajtozik benne.
“madarak szárnyalnak felfelé a napnak
nem látom a jöttét a kedves alaknak
szép arcát szép szemét Teremtőtől kapta
igazán a szívét nekem sose adta”
Egy félszív nem elég a szerelem működéséhez és törvényszerűen az űrbe fájdalom költözik
Szivsajditó panaszaidat, fájdalmadat sikerült a legszebb művészi formába önteni és tolmácsolni.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
Igen, igaz, fájdalmas is, hiábavaló is, a magány süt belőle. És valóban: az egyik fél nem elég a szerelemhez, oda kell a másik is. Ha az nincs, semmi sincs.
Köszönöm a dicséretet és az együttérzést.
Szeretettel:
Dona